Megérkezett a Leonidák meteorraj

Mint minden novemberben, Földünk idén is találkozik a Leonidák meteorrajjal. A meteorraj aktivitása 2004-ben november 14-21-e közé esik. Az elmúlt évek nagy meteorviharai után idén csak szerényebb égi showra számíthatunk.

A csillagászok 2004-ben három kisebb kitörést várnak a rajtól. Az elsőre november 17-én, magyar idő szerint délelőtt 9 óra 25 perckor kerül sor. Ezt leginkább az Észak-Amerikában, különösen a keleti part közelében élők élvezhetik majd. A kitörési csúcson is azonban csupán óránként egy tucat meteorban lehet majd gyönyörködni.

A másik kitörés várhatóan két nappal később, november 19-én következik be. A számítások szerint Földünk magyar idő szerint 7 óra 40-kor keresztezi az üstökös 1333-as napközelsége idején kilökődött anyagot. A kitörési csúcson ekkor is csak maximum 10 hullócsillagot láthatunk óránként. Egyes számítások szerint mivel ez a törmelékanyag már hússzor megkerülte a Napot, ez idő alatt más égitestek gravitációs vonzása következtében pályája módosulhatott annyit, hogy már néhány órával korábban gyér aktivitást tapasztalhatunk, így az európai észlelőknek is jut némi látvány a Leonidákból.

November 19-én, magyar idő szerint 20-23 óra között bolygónk a frissebb és koncentráltabb, 1733-as napközelség idejéről származó törmelékfelhővel is találkozik. Ekkor 30-60 hullócsillag is feltűnhet óránként az égen, de a megfigyelés főleg az ázsiai és ausztráliai észlelőknek kedvez, akiknél ekkor már november 20-a hajnala lesz. A Leonidák meteorraj tagjai másodpercenként 71 kilométeres sebességgel érik el Földünk légkörét, a többségük 90-100 kilométer magasban porlad el. A Leonidák a leggyorsabb éves meteorraj.

Hogyan keletkezik a meteorraj?

Amikor egy üstökös a Nap közelében felmelegszik, szublimáló gázai sok port repítenek ki az űrbe. A porszemcsék (meteoroidok) a szülő égitestéhez hasonló, de attól kissé eltérő pályára kerülnek – ezek csoportját nevezzük meteorrajnak.

A szétszóródás oka részben, hogy az üstököst alkotó szilárdabb részecskék a gázok elillanása után különböző irányba és különböző sebességgel repülnek ki. Emellett a későbbiekben tovább módosul az útvonaluk, részben a bolygók gravitációs zavaró hatására, illetve különböző sugárzási folyamatok révén.

A meteoroidok idővel szétoszlanak a pályán, a raj egyre diffúzabb lesz. Az üstökös minden napközelségekor újabb por termel, fiatal, sűrű felhőket alkotva. Egy meteorraj tehát idősebb, diffúz, és fiatalabb, sűrűbb komponensből áll. A por kirepülésének és későbbi pályaváltozások változatossága miatt nagyon nehéz megbecsülni, hogy egy üstökösmag közelében hol és mennyi poranyag van.

Egy meteorraj tagjait csak akkor láthatjuk, ha a raj metszi a földpályát. Ilyenkor bolygónk légkörében felizzanak a szemcsék. A meteorikus testek egymással nagyjából párhuzamosan haladnak az űrben. Így amikor a légkörben felizzanak, a perspektívikus hatás miatt egy pontból látszanak szétsugárzódni — ez az adott meteorraj radiánsa. A Leonidák meteorraj esetében ez a Leo csillagkép.

A Leonida meteorraj diffúz összetevőjével minden év novemberében találkozunk. A raj sűrűbb felhőivel azonban csak akkor, amikor az üstökös is napközelben jár. Erre 33 évente kerül sor. Így, bár minden év novemberében láthatunk néhány Leonida-meteort, az igazi záporra körülbelül 33 évente kerül sor. Az üstökös legutóbbi napközelsége 1998. február 28-án volt. Ennek megfelelően már 1994-től erősödő aktivitást figyelhettünk meg. Tavaly azonban már csendesedett a meteorraj, az idei látvány pedig az előrejelzések szerint még a tavalyinál is szerényebb lesz.