Elképesztő mennyiségű űrszemét bolygónk körül

Az akár 50 ezer kilométer/órás sebességgel is száguldó parányi űrtörmelékek súlyos károkat okozhatnak az űrhajókban, a nagyobbak pedig katasztrófákhoz vezethetnek. Az űrszemét kérdése az űrkutatás jelenleg egyik legizgalmasabb, növekvő területe.
Az űrszeméttel való ütközés helyett Walter Flurry professzor, az Európai Űrhivatal szakértője szívesebben használja a „hipersebességű becsapódás” kifejezést. Az elnevezés találó, hiszen a leggyorsabb törmelékek sebessége elérheti az 50.000 kilométer/órát is, azaz közel hússzor gyorsabb, mint egy géppisztoly golyó.
Általános értelemben fogalmazva, űrszemétnek nevezik mindazokat a világűrben keringő, lebegő mesterséges eredetű tárgyakat, amelyeknek már nincs semmiféle hasznuk. A legtöbb veszélyes részecske 200-2000 kilométer közötti magasságban kering. A Föld körül keringő űrszemét főképp a 800-1200 km közötti magasságban veszélyes az űrhajókra, repülőgépekre, űrállomásokra és a műholdakra.
Az Európai Űrhivatal (ESA) híradása szerint 2003 végén Földünk körül 10 ezer darab katalogizált, 10 centiméternél nagyobb űrtörmelék keringett. Ezek hét százaléka működő műholdakhoz, űrhajókhoz, 22 százalékuk régi űrhajókhoz köthető, 17 százalékuk rakéták maradványa, 13 százalékuk különféle küldetésekhez, például űrsétákhoz kapcsolódó tárgyak, 41 százalékuk pedig egyéb törmelék. Az űrszemetet a kutatók radar és optikai teleszkópokkal kutatják.
Az ESA számításai szerint az egyelőre nem katalogizált, de egy centimétert meghaladó méretű törmelékdarabkák száma akár az 500 ezret is meghaladhatja. A modern technológiák a legfeljebb egy centiméter méretű törmelékdarabkákkal szemben jelentenek védelmet, de például amerikai űrsiklóban egy 0, 3 milliméter méretű, 14.400 kilométer/órás sebességgel száguldó festékdarab már okozott károsodást. Az igazán veszélyesek az 1-10 centiméter közötti darabok.
Az ember 1957 óta, az első Szputnyik fellövése óta ”szennyezi” az űrt. Az űrhivatalok az összeütközések elkerülésére az ismert törmelékeket tartalmazó adatbázisokat folyamatosan tanulmányozzák, majd a kinyert adatokból egy speciális szoftverrel igyekeznek megállapítani, hogy azok saját műholdjaikra, szondáikra milyen veszélyt jelentenek.
Az Európai Űrhivatal például kitüntetett figyelemmel követi a két földfigyelő szondája, az Envisat és az ERS-2 útjába kerülő törmelékeket. Minden reggel az ütközés kockázatát vizsgáló számítógép automatikus e-mailt küld a személyzetnek a lehetséges veszélyekről. Emberi beavatkozás akkor szükséges, ha az ütközés valószínűsége átlép egy adott határt.
NASA animáció a Földtől max. 2000 kilométerre keringő objektumok koncentrációjáról
Fél évszázaddal az első űrhajó felbocsátása után a Föld légköre tehát már nem nagy, biztonságos, nyitott tér, a jövő űrhajóinak egyre óvatosabban kell áthatolniuk a bolygó körüli roncsfelhőn. Mivel az űrhajózás jövőjét az űrszemét mennyisége jelentősen befolyásolja, ezért a kérdést előbb-utóbb a nemzetközi jognak is rendeznie kell. 2002-ben már készült is egy ajánlás, amely célul tűzte az üzleti szempontból különösen értékes Föld-közeli és geostacionárius keringési zóna védelmét.
Kapcsolódó link: