Már a Titán felé tart a Cassini leszállóegysége

2004.12.25.Admin

National Geographic Magyarország

Sikeresen levált a Cassini amerikai űrszondáról a Huygens leszállóegység, hogy célba vegye a Szaturnusz legnagyobb holdját, a Titánt - jelentette be közép-európai idő szerint szombat hajnalban az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA.

A Földtől 1, 25 milliárd kilométerre lezajlott műveletről 4 óra 24 perckor érkezett meg a rádiójel a földi irányítóközpontba. A manőver, amely valójában ezt megelőzően több mint egy órával korábban történt meg, rendben zajlott le. A wok-serpenyő formájú, európai készítésű Huygens január 14-én éri el a Titán légkörét, és megpróbál a hold felszínére ereszkedni. Ha ez sikerül, a Titán lesz – a Hold, a Vénusz, a Mars és az Eros kisbolygó után – az ötödik olyan égitest, amelyre ember alkotta szerkezet száll le. Ugyanakkor a Titán mindegyikük közül a legtávolabbi célpont, amelyet az emberiség célba vett, ráadásul eddig egy másik bolygó holdját űrszonda még nem próbálta meg elérni.

A Cassini/Huygens Szaturnusz körüli küldetés a bolygókutatás eddigi egyik legizgalmasabb programja. Az űrszondát 1997-ben indították útjára, és 2004 június 30-án érkezett meg a gyűrűs bolygóhoz, ahol bolygó körüli pályára állt. A Cassini négyéves küldetése során többek között vizsgálja a bolygó gyűrűrendszerét, holdjait, sugárzási öveit, légkörét.

A küldetés legmerészebb vállalkozása a földi élet kialakulása szempontjából a legérdekesebbnek tűnő hold, a Titán vizsgálata. A csúcspont természetesen a január 14-ei holdraszállás. A tervek szerint a Huygens 19 ezer kilométer/órás sebességgel éri el a Titán légkörét, amelyben 2 és fél órán át ereszkedik majd, miközben méréseket végez és fényképez. Összegyűjtött adatait a Cassinira küldi, amely továbbítja majd azokat a Földre.. Körülbelül 150 kilométeres magasságban nyílik majd ki az ejtőernyője, és a holdra ereszkedik. Rejtély, milyen felszínű területen ér földet. Ha sikerül a leszállás, optimális esetben a Huygens még egy fél órán keresztül kommunikációképes tud maradni a Cassinival, de ezután kapcsolata végleg megszakad az anyaszondájával, és következésképpen a földi irányítással is.

Ami az emberi szem számára láthatatlan

A Titán légköre, csakúgy mint a Földé döntően molekuláris nitrogénből áll. A csillagászok feltételezik, hogy ez az atmoszféra a földi őslégkör másának egyfajta konzervált, illetve mélyhűtött elegye. A légnyomás azonban a holdon állva a földi normálérték másfélszeresét is elérheti. Sűrű légköre miatt viszonylag keveset tudunk a holdról. Ami ismert, hogy a Titánon cudar hideg, mínusz 170 fok uralkodik. Ebben a hidegben nem létezhet folyékony halmazállapotú víz; elképzelhető azonban, hogy metán vagy etán óceánok, tavak találhatók a Titánon.

A Titánról az emberi szem számára érzékelhető fényhullámokon készített felvételeken csak a hold sűrű légköre látszik, a hold felszíni formái láthatatlanok. Az infrahullámok azonban áthatolnak a légkörön, a Cassini infrakamerájának felvételein jól látszik, hogy a Titán felszínén sötét és világosabb színű régiók váltogatják egymást. A világosabb területek talán vízjégre utalnak, a sötétek pedig metán/etán tengerekre, óceánokra, ám teljes bizonyossággal ezt ma még nem jelenthetjük ki.

Tudjuk viszont, hogy a Titánon ritka a felhő, de a déli pólus közelében időnként előfordul. Elképzelhető, hogy a titáni nyárban a felszín olyannyira felmelegszik, hogy metánesők keletkeztek. De hogy miért nem látni máshol felhőket a holdon, egyelőre rejtély. Elképzelhető, hogy a Titánon nem is léteznek szénhidrogén óceánok, csak a gejzírekkel kerülnek a gázok a légkörbe, és a feltörő metán-gáz relatíve alacsony szárazsága miatt nincs a hold nagy részén felhőképződés.

Rejtély a Titán felszíne

A Titán felszíne az infrahullámok mellett leginkább radarhullámokkal vizsgálható. Amikor a Cassini október 26-án 1200 kilométerre közelítette meg a holdat, radarberendezéseivel egy relatíve kis területen (egy 150 kilométer széles, és 300 kilométer hosszú részen) felfedte a hold felszíni egyenetlenségeit. A terület hepehupásnak bizonyult, de a legnagyobb felszíni eltérések nem haladták meg a 160-170 métert. Ha sikerülne is a holdraszállás, egyelőre a tudósok számára is rejtély, hogy a Huygens milyen felszínű területen landol.

A világosabb foltok egyenetlen területeket, lejtőket jelölnek. A zöld területek sík vidékeket takarnak. A kacskaringós, vékony vonalszerű jelölések mögött hegygerincek, medrek, árkok, rejtőzhetnek. A felvétel bal felső sarkában kör alakú képződmény látható, ami akár kráter is lehet. Ezt leszámítva azonban nagyon kevés jel utal friss becsapódási kráterre.