Felállítható lenne az Indiai-óceánon is a szökőár-előrejelző rendszer

A vasárnapi délkelet-ázsiai földrengés által okozott, s a legfrissebb adatok szerint már több mint 28 ezer emberéletet követelő dél-ázsiai szökőárt amerikai szeizmológusok észlelték, azonban hiába tettek kétségbeesett erőfeszítéseket arra, hogy értesítsék a fenyegető veszélyről az érintett országokat, mert az Indiai-óceán mentén nem létezik ilyen előrejelző rendszer.

A Csendes-óceán mentén fekvő országok biztonságának megóvását fejlett előrejelző rendszer segíti. A Csendes-óceáni partvonala mentén hat érzékelő rendszer – a szökőár japán nevének, a cúnaminak és a mérőműszer szónak az összevonásával “cunaméter” – működik, 14 pedig az óceán medencéjének túloldalán, a japán partok előtt gyűjti az adatokat és továbbítja azokat a Hawaiion és Alaszkában lévő amerikai előrejelző rendszerekhez. A “cunaméterek” felállítása egyenként 250 ezer dollárba kerül, kiépítése egy hónapba telik.

A Csendes-óceán medencéjében azért építették ki korábban az előrejelző rendszert, mert a világ földmozgásainak 95 százaléka itt történik, a szökőárakat pedig az esetek túlnyomó többségében a tengerfenék alatti földrengések váltják ki.

A tudósok a világméretű előrejelző rendszer létrehozását célzó törekvés részeként két mérőközpontot akartak telepíteni az Indiai-óceánra is, közülük az egyiket Indonézia közelébe, azonban hiányzott a terv valóra váltásához szükséges pénz – nyilatkozta az amerikai óceán- és légkörkutató hivatal egyik munkatársa.

Az Indiai-óceánon a hét végi katasztrófáig egyébként nem tapasztaltak az óceán egész medencéjén végigsöprő szökőárt, amely ráadásul e térségben általában évszázadonként általában egyszer fordul elő. Az indiai-óceáni katasztrófa-megelőző tevékenység ezért elsősorban az e vidéken megszokott és esetleg szintén nagy pusztítással járó tájfunok előrejelzésére összpontosult.

Szakértők szerint az indiai-óceáni előrejelző rendszer kiépítése kivitelezhető lenne: létrehozásának elsősorban nem is anyagi vagy műszaki akadályai vannak, hanem főként a térségbeli országok politikai és kulturális megosztottságán bukik el. Az említett országok a fejlődés különböző fokain állnak, s politikai okokból nem bíznak meg egymásban.

“A kereskedelem előtt álló akadályok lebontását is csak most kezdték meg (ezen országok), ebben a térségben pedig a politikai feszültség könnyen tetőfokára hág és az együttműködés soha nem volt könnyű” – jellemezte a helyzetet Hilton Root amerikai szakértő.