A Krakatau kitörése óta ez a legpusztítóbb szökőár az Indiai-óceánnál

Az elmúlt bő egy évszázad legpusztítóbb szökőára volt az Indiai-óceán medencéjén a hét végén végigsöpört magas árhullám, amely valószínűleg az újkori történelem legtöbb áldozatot követelő szökőára is volt egyben.
A szökőárt az indonéziai Szumátra szigete mellett vasárnap történt borzalmas erejű földrengés váltotta ki, a nagy sebességgel a partra zúduló több méteres vízfal pedig a szerda esti veszteségmérleg szerint több mint 80 ezer halálos áldozatot követelt Dél-, Délkelet-Ázsia országaiban, valamint Afrika keleti partvidékén.
Ez volt a legsúlyosabb ilyen jellegű természeti csapás azóta, hogy az indonéziai Krakatau vulkán 1883. augusztus 27-i kitörése után keletkezett szökőárban legalább 36 ezren haltak meg – bár sokan ennél is többre becsülik a halottak számát. A vulkánkitörést követően becslés szerint 27 méter magas hullámok zúdultak a közeli szigetekre, elsöpörve a part menti településeket.
A szökőárak pusztítását legkorábban időszámításunk előtt 479-ben írták le az Égei-tenger északi részén. Hasonló természeti csapásokat később a világ más részein is feljegyeztek – ezrek vesztették életüket például Spanyolország, Portugália és Észak-Afrika tengerparti városaiban az 1755-ös lisszaboni földrengés által kiváltott szökőárban -, a leggyakrabban mégis a Csendes-óceán földrengésveszélyes medencéjében fordult elő.
A japán Honsu szigetén 1896-ban mintegy 27 ezer halálos áldozatot szedett a japánul cúnaminak nevezett természeti csapás. A tengerparti települések utcáin éppen ünnepeltek az emberek, amikor a vízfal lecsapott rájuk. A tengerről másnap hazatérő halászok rémülten tapasztalták a pusztítás hosszú kilométereken át látható nyomait: holttesteket, romba dőlt házakat.
Indonéziában az elmúlt évszázadok során több mint 30 cúnami 50 ezernél is több emberéletet követelt.
Az egész Csendes-óceánra kiterjedő szökőárat keltett az alaszkai Aleut-szigetek közé tartozó Unimak sziget közelében 1946. április 1-én történt súlyos, a Richter-skála szerint 7, 8-as erősségű földrengés. A szökőár erejét jól mutatja, hogy romba döntötte az amerikai parti őrségnek a tengerszint felett 27 méteres magasságban álló vasbeton világítótornyát, amelyben öt ember lelte halálát. A pusztító árhullám öt óra alatt egészen Hawaiig levonult, ahol 159 halálos áldozatot szedett.
A többi pusztító szökőár közül megemlíthető még például a Fülöp-szigeteken az 1976 augusztusában egy földrengés által kiváltott, 5-8 ezer emberéletet követelő szökőár. Chilében 1868 augusztusában pedig 25 ezren vesztek oda egy szökőárban, amely a tengerpartról a szárazföld belsejébe 4, 8 kilométeres távolságra is magával sodort hajókat.