Jéghegy és jégnyelv ütközhet össze az Antarktisznál

Két hatalmas antarktiszi jégképződmény, egy jéghegy és egy jégnyelv ütközésének esélyei egyre nagyobbak – vélekedik az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. Az összecsapás dátumát is tudjuk: január 15. Ám azt a tudósok hangsúlyozzák, hogy az ütközés csak egy lehetőség, az utolsó pillanatban is módosulhat a jéghegy mozgásának iránya az áramlatok, illetve a szél következtében.

A Drygalski-jégnyelv

A Drygalski-jégnyelv tulajdonképpen egy, az Antarktiszról a tengerbe „ömlő” gleccser, amely a 160 kilométer hosszú, B-15A jelű jégheggyel ütközhet össze nagy valószínűség szerint. Ha ez bekövetkezik, az nagyon „látványos” következményekkel járhat – áll a NASA közleményben.

A Ross-tengerbe jutó Drygalski egy, a kontinens Scott-partjáról eredő szárazföldi gleccser folytatása.A szakértők szerint elképzelhető, hogy a jégnyelv letörik az Antarktiszról, miután összeütközött a B-15A-val.

Az eseményre az USA McMurdo kutatóállomása közelében kerülhet sor. A jéghegy sebessége azonban éppen az utóbbi napokban lassulni kezdett, ezért a tudósok bizonytalanok abban, hogy valóban bekövetkezik-e az ütközés. Az összecsapódásra a kutatók elsősorban műholdfelvételek alapján következtetnek.

A 3000 négyzetkilométeres kiterjedésű, Budapest területénél hatszor nagyobb B-15A jéghegy korábban már sokszor okozott problémát. Elsősorban a pingvinek életét nehezítette meg, de egyidőben a McMurdo Kutatóállomást is elzárta a nyílt tengertől. A B-15A egy nagyobb jéghegy darabja, amely a Ross-jégselfről szakadt le 2000-ben, majd a McMurdo állomás közelében eltorlaszolta a tengeröblöt, így az itt keletkező jég nem tudott kijutni a nyílt tengerre.

Ezáltal a kutatóállomás és az itt élő pingvinek egyaránt távolabb kerültek a Déli- óceántól, ami különösen a madarak életét nehezítette meg. A nyílt víz eléréséhez ugyanis a pingvineknek jóval többet kell úszniuk, hiszen csak ott juthatnak élelemhez. Éppen ezért kicsinyeik közül sokan pusztultak el.

A jégnyelv névadója

A Drygalski-jégnyelv névadója egy nem túl szerencsés porosz felfedező, Erich von Drygalski (1865-1949) volt. Bár vitatható, hogy a német földrajztudós és geofizikus végül is milyen sorsra jutott: nem fedezett fel ugyanis túl sok dolgot a Déli-sarkon, viszont legalább épségben hazajutott. 1901-ben indult el 32 emberrel, akiknek annak ellenére sikerült hazavergődniük, hogy az Antarktiszon csapdába esett Gauss nevű hajójuk, és sokáig kellett várniuk, amíg a jég fogságából kiszabadulhattak.

II. Vilmos császár talán éppen amiatt, hogy Drygalskiék nem fedeztek fel új területeket (életben maradásuk is részben annak volt köszönhető, hogy egy előző felfedezőcsoport által otthagyott fókatetemet fogyasztottak az egyik, majdnem végzetesnek bizonyuló „túrájukon”), nem hagyta jóvá második kutatóexpedíciójukat, ezért visszatértek Németországba. Itt aztán Drygalski komoly tudományos karriert futott be, évtizedekig írt felfedezőútjáról, összesen húsz kötetet jelentetett meg.

Az első léggömbrepülés az Antarktisz felett

Az út persze nem volt teljesen eredménytelen: a kutatócsoport magnetikus kőzeteket gyűjtött, amelyek bizonyították, hogy a Déli-sarkvidék nem csupán jégből áll, hanem szilárd kőzetburok van a jégtakaró alatt. Drygalski volt az első, aki az Antarktiszon léggömb-repülést hajtott végre. Később, hazatérése után részt vett Zeppelin gróf Spitzbergákra tett léghajóútján is.

Drygalski nevét egy sziget is viseli a Déli-sarkvidék közelében. Expedíciójuk nevezte el az Antarktisz egyik kiemelkedését Gaussbergnek is, így tehát a híres német matematikusra is emlékeztet a porosz kutató munkássága.