Műszaki rendellenességek a Deep Impact űrszondán
A NASA szakértői műszaki rendellenességet tapasztaltak a szerdán este felbocsátott Deep Impact (Mély Becsapódás) amerikai üstököskutató űrszondán. A szakértők szerint az indítás jól sikerült, a terveknek megfelelően kinyíltak az űreszköz napelemtáblái, de ezt követően az űrszonda nyugalmi üzemmódra kapcsolt, ami valamilyen rendellenességre utal rendszerében.
Az amerikai űrkutatási hivatal szakemberei bíznak abban, hogy 24 órán belül sikerül megoldani a keletkezett problémát, ami a szonda hajtóműve egyes elemeinek lehűlésével lehet összefüggésben.
A Mély Becsapódás (Deep Impact) program keretében indítandó űreszköz a tervek szerint július 4-én éri el a kométát, amely akkor 132 millió kilométerre lesz a Földtõl. Az űreszköz lényegében két egységbõl áll. A Becsapódó (Impactor) nevű szerkezet bevágódik az üstökös magjának a felszínébe, miközben az Elrepülõ (Flyby) fényképezi a folyamatot, fõként az ütközés kiváltotta anyagkicsapódást, és a karambol vájta krátert, amely az üstökös belsejének anyagi összetevõit mutathatja meg.
A várakozások szerint egy labdarúgópálya területű, 14 emeletes épület méretének megfelelõ mélységű üreg keletkezik majd a 3 kilométeres átmérõjű üstökösmagban, miután a 372 kilogramm tömegű, óránkénti 37 ezer kilométeres sebességgel száguldó Impactor karambolozik a Tempellel.
A becsapódást egyébként földi és Föld körül keringõ több óriásteleszkóppal, köztük a Hubble-lel, a Spitzerrel, és a röntgentartományban vizsgálódó Chandrával is nyomon követik, hogy minél több információt kapjanak a kamikaze-akcióra ítélt szonda élete utolsó szakaszának és halálának következményeirõl.
A csillagászoknak arról már van tudomásuk, hogy miként fest egy üstökösmag felszíne, illetve környezete, de arról még nincs, hogy a mélyben mit rejt. Az üstökösök ugyanakkor a legelfogadottabb elmélet szerint gyakorlatilag konzerválták, mintegy mélyhűtötték azokat az anyagokat, amelyek még a Naprendszer kialakulásának az idejébõl maradtak vissza. Ezek megismerése felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatna arra vonatkozólag, hogy miként születhetett meg szűkebb kozmikus környezetünk.
Az Imapctor öngyilkos becsapódásával várhatóan július negyedikén befejezi küldetését, a Flyby pedig folytatja űrutazását, és ha jó erõben marad, elképzelhetõ, hogy meghosszabbítják programját, és újabb üstökösökkel találkozik.
Ha szerdán az üstükösvadász elindul, úgy az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA két kométakutató szondája fog tartózkodni egyidejűleg a világűrben. A Csillagpor (Stardust) már túl van a nehezén. Tavaly január 2-án süvített át a Wild 2 kométa légkörén, azaz kómáján, miközben a légyfogó papír elven működõ kollektorai mintát gyűjtöttek az égitestrõl kiáramló gázból és porból. Értékes rakományával 2006-ban érkezik vissza a Földre.
Az Európai Űrügynökség (ESA) sem tétlenkedik: Rosetta üstököskutatója a múlt év március 2-án indult el a Csurjumov-Geraszimenko üstökös felé. Ebben a nagyszabású nemzetközi vállalkozásban jelentõs magyar részvétel is van. A Rosetta leszállóegysége, a Philae épségben próbálja meg elérni az üstökös magjának a felszínét, de erre még 2014-ig várni kell.