Belépett a Titán légkörébe a Huygens

A Huygens európai űrszonda túl van ereszkedésének első kritikus szakaszán: az eredeti programnak megfelelően belépett a Titánnak, a Szaturnusz legnagyobb holdjának a légkörébe.

A darmstadt irányítóközpont közölte, hogy a szonda első jelét a Virginia amerikai szövetségi államban lévő Green Bank-i rádióteleszkóp fogta. Kinyílt az első ejtőernyője, majd közvetlenül utána a 8, 3 méteres átmérőjű főernyője is.

A Hyugens kapcsolatba lépett a Cassini amerikai űrszondával is, amelyről karácsonykor vált le. A Cassini veszi közvetlenül a Huygens által küldött tudományos mérési adatokat, fényképeket és hanghatásokat, amelyek bepillantást engednek a sűrű, nitrogénban dús légkörrel övezet rejtélyes égitestre. Az ereszkedés egyelőre a tervek szerint rendben zajlik közölték – Darmstadtban.

A menetrend

A Huygens karácsonykor vált le több mint hétévi utazás után a Cassini amerikai űrszondáról, amely július 1-jén állt Szaturnusz körüli pályára.

Pénteken közép-európai idő szerint délelőtt a Huygens 1270 kilométeres magasságban lép be a Titán légkörébe, és megkezdi ereszkedését a hold felé, s közben három ejtőernyőt használ el.

Az első, a legkisebb, 2, 6 méter átmérőjű fékezőernyő a felszíntől 180 kilométeres magasságban nyílik ki. A szonda ezt mindössze 2, 5 másodpercig használja, majd kibontja főernyőjét, amely 8, 3 méter átmérőjű.

A Huygens ezt követően – mintegy 160 kilométeres magasságban – kezdi meg tudományos munkájának zömét. Méri a Titán légkörének jellemzőit, és közben fényképez, hanghatásokat rögzít. A Huygens a várakozások szerint mintegy 1100 fotót készít.

Körülbelül 125-110 kilométerre lesz a felszíntől, amikor ledobja fő ernyőjét, és kinyitja a harmadikat is, amely 3 méter átmérőjű. A Huygens ezután – már készülve a felszín megközelítéséhez – működésbe hozza radaros magasságmérőit. Hatvan kilométertől kezdve már nem az előre betáplált programja szerint cselekszik, hanem magára lesz hagyatva. Négy perccel a tervezett leszállás előtt bekapcsolja lámpáját, amely lehetővé teszi, hogy felmérje a reá váró felszíni viszonyokat.

Ekkor következhet el a történelmi pillanat: a Huygens leszáll a Titánra. Ha ez sikerül, a Titán lesz – a Hold, a Vénusz, a Mars és az Eros kisbolygó után – az ötödik égitest, amelyre épségben ember alkotta szerkezet eljutott.

Az ereszkedés és a remélhetően sikeres leszállás közben a Cassini veszi a Titán adatait, de még nem tájékoztatja a földi irányítást a majd 2 és fél órásra tervezett manőver részleteiről. A Föld körül keringő Hubble űrtávcső és a Hawaii-szigeteken lévő Keck óriásteleszkóp azonban „szemét” a Titánra veti, és igyekszik a Huygens útját követni.

A tudósok nyomatékosan felhívják a figyelmet arra, hogy a Huygenst alapvetően atmoszférakutató eszköznek tervezték. Ha már legfontosabb feladatát teljesítette, a Titán légkörének, időjárási viszonyainak, a lehetséges csapadékainak jellegét és környezetének egyéb jellemzőit felmérte, óriási sikerről lehet beszélni, de a koronát kétségtelenül azt tenné fel az egész vállalkozásra, ha a Huygens épségben elérné a Titánt. Ettől kezdve – ha még működőképes marad – minden egyes munkaperce külön ajándék lenne a földi irányításnak.

Rendkívül sok a veszélyforrás – mutatnak rá a szakemberek. Nem tudni például, hogy milyen körülmények várnak a Huygensre, milyen elemekkel, esetleges viharokkal, metán- vagy etánzáporokkal kell megküzdenie az ereszkedés közben. Nem is beszélve arról, hogy viszonylag nagy – másodpercenkénti 5-6 méteres – sebességgel huppan le az égitestre.

A Titán az egyetlen hold a Naprendszerben, amely sűrű, még a Földéénél is sűrűbb légkörrel veszi körül magát. Atmoszférája nitrogéndús, akárcsak a mi bolygónk légköre. A Titánon borzasztó hideg van, az átlaghőmérséklet majd mínusz 180 Celsius fok, így a Földön gáznemű metán vagy etán ott cseppfolyós állapotban van jelen. Valószínűleg nagy kiterjedésű metán-, illetve etántengerek is borítják a felszínét, így azt sem tudni, hogy a Huygens szárazföldre száll le, vagy például egy metánóceán kellős közepén találja magát.

A Huygens működésének korlátait a fagyos viszonyok alaposan behatárolják. Így a leszállás után körülbelül fél óra elteltével mindenképpen el kell búcsúznia a Cassinitől és következésképpen a Földtől. Akkumulátorai a nagy hidegben lemerülnek, és különben is a Cassini ekkorra már vételkörzeten kívül lesz, antennáját pedig a Titánról a Föld felé fordítja, hogy közvetítse a Huygens neki küldött adatait.

A Titán bevételére készülő szonda nevét a hold felfedezőjéről, a XVII. században élt Christiaan Huygensről kapta. A holland csillagász és matematikus – 350 éve – 1655-ben pillantotta meg saját készítésű távcsövével a Titánt, amely így a Szaturnusz első felfedezett holdja lett. Jelenleg még 32 társáról tudunk.

Szaturnusz dossziénk >>