Elveszettnek hitt ókori csillagkatalógusra bukkantak

Egy római szobor, amely a mitológiai alakot, Atlasz titánt ábrázolja, valószínűleg fontos utalásokat tartalmaz arról az elveszett munkáról, amely az antik csillagász, Hipparkhosz nevéhez kötődik – hangzott el az Amerikai Asztronómiai Társaság San Diegóban zajló konferenciáján. Atlasz ugyanis egy 65 centiméter átmérőjű éggömböt tart, amely a kuttaók szerint rendkívüli jelentőségű bizonyítékokat tartalmaz.

A mitológia szerint Atlasz a vállán cipelte az égboltot, miután a cseles Héraklész (Herkules) rávette arra, hogy egy pillanatra vegye át tőle azt. Herkules ezután elszaladt, Atlasz pedig halálakor kővé dermedt – ezt „bizonyítja” a Marokkón, Algérián és Északnyugat-Afrika más részein végighúzódó Atlasz hegység is, amelyet róla neveztek el.

Az éggömb volt érdekes a kutatók számára

A római szobor, közismert nevén a Farnese Atlasz egy kétméteres márványszobor, amely a nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeum Farnese-gyűjteményében található.

Ami most érdekessé teszi a műalkotást a tudósok számára – nos, az nem a titán, hanem az általa tartott glóbusz. Ezen az éggömbön kőbe vésett csillagképek láthatók – szám szerint 41 –, mégpedig éppen olyan pozícióban, mint ahogyan azokat Hipparkhosz a saját korában láthatta, illetve leírta.

Mindez arra utal, hogy a szobrász az éggömböt Hipparkhosz csillagkatalógusa alapján készítette.

Márpedig ezt a katalógust modernkori ember még sohasem látta. Ritka pillanat, hogy elveszett ősi tudás, vagy titok nyitjára bukkannak a tudósok.

Hipparkhosz rejtélyes munkái

Hipparkhosz a legnagyobb ókori csillagászok közé tartozott, tevékenysége Kr. e. 140 és 125 között érte el a csúcspontját. Ő állította össze Kr. e. 129 körül az első, teljességre törekvő csillagkatalógust, vagyis az első olyan listát, amely több száz általa ismert csillagot tartalmazott. Ez a katalógus azonban eltűnt, viszont a rá utaló megjegyzésekből, az utódok munkáiból tudjuk, hogy egykor tényleg létezett. (Hipparkhosz csillagkatalógusára egyetlen fennmaradt művéből, a Kommentárokból is lehet következtetni.)

Ugyancsak Hipparkhosz felfedezése volt a precesszió, ami a csillagok és csillagképek lassú mozgását jelenti az égbolton, az égi egyenlítőhöz viszonyítva. A nápolyi Atlasz-szobor éggömbjét vizsgálva a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az ott látható csillagképek helyzete Kr. e. 125 körüli megfigyeléseket tükrözhet, plusz-mínusz 55 év eltéréssel. Ez a hibahatáron belülre „engedi” a feltételezést, hogy Hipparkhosz korára datálható a szobron látható éggömb képe.

Mindez azt jelenti, hogy a korábbi csillagászok, akik hasonló katalógusok összeállításán dolgoztak, kizárhatók az inspirátorok közül, hiszen ők vagy Kr. e. 275 körül alkottak, mint Aratosz (Aratus), vagy Kr. e. 366-ban, mint Eudoxosz, vagy pedig Kr. e. 1130 körül Asszíriában tevékenykedtek. Ugyancsak kizárható a mintaképek közül az egyiptomi Ptolemaiosz, aki a Kr. u. 128-ban dolgozott.

A Farnese Atlasz érdekessége, hogy ez egy szobormásolat, amelyet a rómaiak készítettek egy Kr. e. II. századból származó hellenisztikus alkotásról. A mostani kutatási eredmények szerint a másoló precíz munkát végzett, amelynek alapján a szobor inspirálója, Hipparkhosz is azonosítható volt.