Tengerparton landolhatott a Huygens

Bár a mínusz 180 Celsius fokos Titánon pénteken landolt Huygens ma már megfagyva hever a hold felszínén, az Európai Űrhivatal darmstadti irányítóközpontjának kutatói még mindig rendkívül izgatottak. Lázasan folyik a leszállóegység által a Földre továbbított 474 MB adat és több mint 300 felvétel kiértékelése. Az elsődleges cél most a Huygens ereszkedési profiljának illetve leszállási helyének pontos meghatározása.

Mintegy harminc tudós dolgozik azon, hogy rekonstruálják a szonda 2 óra 27 percig tartott ereszkedésének a precíz lezajlását. Az első elemzések arra mutatnak, hogy a felszín felé ejtőernyős fékezéssel közeledő 320 kilogramm tömegű szonda erőteljesen himbálódzott, a felső légkörben 10-20 fokra lengett ki, ami arra utal, hogy viszonylag erős szél fogadta a Titán légkörébe történt belépése után. Ezt jelzik egyébként a rögzített hangminták is. 25 kilométer magasságtól kezdve viszont a szél mintázata megváltozott: a szonda innentől már viszonylag egyenesen, kevesebb mint 3 fokkal kilengve ereszkedett lefelé.

Az adatok alapján a körülbelül 160 kilométer magasságban kinyílt, 8, 3 méter átmérőjű főernyő másodpercenként 50 méteres sebességre lassította le a szondát, azaz ekkor még autópályákra jellemző gyors sebességgel ereszkedett lefelé. A harmadik ernyő 110 kilométeres magasságban történő kinyílása után a Huygens sebessége 5, 4 méter/másodpercre csökkent. 20-30 kilométer magasságban sűrű etán és metán ködön illetve felhőkön kellet áthámoznia magát. Ezt követően a képek tanúsága szerint a Huygens alatt szilárd, változatosan tagolt táj látványa tárult fel.

A talajfogás olyannyira puhára sikerült, hogy az még a földi irányítást is meglepte. „A legnagyobb meglepetés, hogy a Huygens túlélte a landolást. A földet érés sokkal barátságosabb volt, mint vártuk” – nyilatkozta Charles See, az ESA egyik tudományos munkatársa elmondta.

A képeket elemző tudósok szerint a Huygens egy tengerparti vidéken szállt le, mindössze méterekkel magától a partvonaltól. Tekintve, hogy az égitesten mínusz 180 Celsius-fok az átlaghőmérséklet, a tengernek, illetve óceánnak vélt képződmény partját cseppfolyós halmazállapotú metán vagy etán moshatja.

A Huygensnek a tervezett leszállása előtt 700 méter magasan kellett lámpáit bekapcsolnia, hogy felmérje a reá váró felszíni viszonyokat. A lámpákat eredetileg 15 perc működésre tervezték, ám a Cassini adatai szerint még a leszállás után egy órával is világítottak.

A Huygenst a Cassini oldalára csatolva 1997. október 15-én indították el a floridai Cape Canaveral-i űrközpontból. Tavaly december 25-én vált le az őt szállító amerikai űreszközről, hogy elinduljon úti célja, a Titán felé.

Mindössze egyik adatátviteli csatornája hibásodott meg a kettő közül, és emiatt a tőle várt mintegy 700 fotónak a fele érkezett meg a Földre. A műszaki hibát egy korábbi emberi mulasztásnak tudják be.

A világ tudományos berkeiben egyöntetűen az űrhajózás eddigi egyik legnagyobb bravúrjának tartják, hogy az európai gyártmányú szonda elérte a tőlünk jelenleg körülbelül 1 milliárd 250 millió kilométerre lévő égitestet, amelyről értékelhető tudományos információk özönét zúdította az űrszakértőkre. Az adatok kiértékelése akár évtizedekig is eltarthat.

Kapcsolódó linkek: