Metánesők áztatják a Titán felszínét

Bár a Huygens folyékony szénhidrogént közvetlenül nem érzékelt, mérési adatai azonban azt mutatják, hogy az esők gyakoriak a hold felszínén, sőt, a felszín alatt néhány centiméter mélyen folyékony metán található. „Ez nem a Mars, ahol a felszíni eróziót okozó csapadék több száz méter mélyen a felszín alatt rejtőzhet, a Titánon az esőnyomok nyilvánvalóak. Akár tegnap is eshetett” – hangzott el az Európai Űrhivatal pénteki sajtótájékoztatóján.

A Huygens 2004 karácsonyán vált le a Cassini űrszondáról. Január 14-én érte el a Titán sűrű légkörét, amelyen ejtőernyőivel áthatolva, magyar idő szerint délután fél egykor érte el a felszínt.

A szonda mérései szerint a hold légkörének felső része különösen nitrogénben gazdag, az alsóbb légrétegekben azonban ugrásszerűen megnő a metánkoncentráció is. A talajra huppanásakor a szonda a vékony köpenyszerű talajréteget áttörve, laza, szerkezetében leginkább a nedves homokra emlékeztető anyagon landolt.

A kutatók évtizedek óta sejtik, hogy a Titánt tengerek, tavak boríthatják. A holdon uralkodó mínusz 180 Celsius fokos hidegben csak a szénhidrogének lehetnek folyékony halmazállapotúak. Bár a Huygens hullámzó etán tengerekre nem bukkant, folyékony metánra utaló jeleket talált.

Az Európai Űrhivatal új magyarázatokkal szolgált az egyik, múlt héten nyilvánosságra hozott felvétellel kapcsolatban is. A képen egy körülbelül 90 méter magas hegygerinc látható, amelynek felszínét mély csatornák szabdalják. A kutatók szerint a hegygerinc építőanyaga kemény, fagyott vízjég, amelybe a metánesők eltérő mélységű árkokat vájtak.

Egy másik, most közzétett felvételen egy tószerű medencében szintén árkok és egy szigetlánc látható. A kutatók feltételezése szerint a Huygens olyan területen landolhatott, amely az év nagy részében száraz lehet. A régiót időszakosan azonban nagy esőzések jellemezhetik, a folyékony metán pedig tavakban gyűlik össze, illetve beszivárog a talajba.