A Hold közelében is sikeres az európai űrmisszió

Az ESA az utóbbi időben igen eredményesen tevékenykedik: szépen teljesítette feladatát a Huygens-misszió, amely a Szaturnusz holdját, a nagybolygó körül keringő Titánt célozta meg, s most a Hold kutatására indult Smart-1 program is jól halad. Már a szonda eljutása sem okozott különösebb problémát: bevált az ionhajtómű, amely komoly technikai újdonságnak számít, és a Smart-1 2004. november 15-én orbitális pályára állt, vagyis a Hold körül kezdett keringeni. Ez több héttel azelőtt bekövetkezett, mint ahogyan azt a tudósok tervezték.

Két hónapra volt szükség a közelítéshez és a pálya stabilizálásához

Ezután viszont újabb két hónap telt el, amíg jobban meg tudta közelíteni a Smart-1 a Hold felszínét, illetve elvégezték a mérnökök a rajta lévő berendezések tesztjeit. S most már láthatjuk a Hold felszínéről készített fotókat is. A Smart-1 1000 és 5000 kilométer közötti magasságból készítette e képeit.

Különösen a Hold mágneses terébe való belépés, illetve az azt követő négy nap volt kritikus a misszió szempontjából – írja a Spiegel Online német internetes oldal, az ESA-ra hivatkozva. Ha a Smart-1-nek nem sikerül stabilizálnia pályáját a Hold körül, akkor vagy becsapódott volna az égitestbe, vagy elszabadult volna a világűrbe. Az ion-hajtómű azonban sikeresen stabilizálta a szonda keringését a Hold körül.

Érkeznek a képek, alakul a Hold-térkép

December 29. és január 3. között az ESA darmstadti kontrollközpontjában lekapcsolták a hajtóművet, és ezután megkezdhették a tudományos megfigyeléseket. Ekkor már a miniatűr kamera, az Amie (Asteroid-Moon Micro-Imager Experiment) is elkezdte küldeni az első próbafelvételeket.

Az Amie felvételei a Hold 75. szélességi fokának területeit mutatják, különböző méretű becsapódási krátereket észlelve. „Ezek a képek voltak az elsők, amelyek bizonyították, hogy az Amie-kamera Hold körüli pályán, vagyis Hold-orbitális pályán is működik” – nyilatkozta Jean-Luc Josset, a berendezéssel foglalkozó vezető kutató.

A tudósok most a Hold teljes felszínét szeretnék közepes felbontással lefényképezni, hogy aztán a későbbi, nagyobb felbontású fotókhoz csatolhassák ezeket. Február 28-án a Smart-1 alighanem már eléri az alacsonyabb, 300 és 3000 körüli magasságot, és egy öthónapos megfigyelés-sorozatba kezdhet bele. Mindennek eredményeként egy sok fotóból álló Hold-térkép állhat elő.

A Brianchon és a Pascal kráter

A különleges hajtómű sikere

A Smart-1 missziójának eddigi lefolyása nagy sikernek számít az ion-hajtómű, illetve szolár-elektromos hajtómű szempontjából. E „motor” kétféle elnevezése a kettős működésen alapul: a hajtómű xenon-ionokat használ fel a működéséhez, üzemanyagtartályában 72 kilogrammnyi ilyen nemesgázt vitt magával a Smart-1. Az ionok felgyorsításához, mozgásba hozásához szükséges energia viszont napelemekből származik, erre utal a szolár-elektromos jelző. Az ionok szolgáltatják azokat a „lökéseket”, amelyek ugyan kicsik, de folyamatosak. Így nagy sebességek érhetők el, és nem kell nagy teret foglaló, hagyományos üzemanyagot „cipelnie” magával a szondának.

Az ionsugár-hajtómű nem is elsősorban a Holdra jutáshoz fontos, ilyen szempontból ez csupán egy próbaterep az ESA számára. Az új megoldás elsősorban a hosszabb űrutazások megvalósításakor kerülhet előtérbe, például az embereket is szállító Mars-expedíción jöhet számításba. Persze egyszerű tesztnek a Smart-1 kicsit drága lett volna: komoly tudományos vizsgálatokat is folytat a szonda, amely a Hold egyes tájegységeit méri fel, továbbá a felszínt is tanulmányozza az esetleg ott előforduló ásványok végett.

Egy különleges Röntgen-spektrométer a kémiai elemek azonosítására alkalmas a Smart-1 fedélzetén. Ez az eszköz annak a teóriának az igazolásában (vagy cáfolásában) játszhat közre, hogy a Hold valóban egy hatalmas, Mars méretű aszteroida és a Föld ütközése után keletkezett-e. Az infravörös-spektrométer segítségével talán a Hold sarkvidékeinek rejtélye is megoldható: egy amerikai szonda ugyanis korábban a Hold déli pólusán vízjeget talált (talán). Egyes feltételezések szerint egykori becsapódások, üstökösök és a Hold összeütközése nyomán maradhatott meg ezen a tájon némi jég. A Hold déli sarkánál lévő kráter árnyékos részeit szintén szeretnék megvizsgálni a kutatók, hiszen mindeddig viszonylag kevés információ érkezett erről a területről.