Óriási csillagrobbanás volt a cunami másnapján

A délkelet-ázsiai földrengés után egy nappal, tavaly december 27-én az egész Tejútrendszerre ható „csillagrengés” történt. A tudósok most hozzák nyilvánosságra, hogy mi is történt pontosan két hónappal ezelőtt.
A csillagászok egészen meglepődtek, amikor az emberiség által észlelt valószínűleg legnagyobb energiájú explóziót figyelhették meg Kepler híres 1604-es szupernóvája, csillagrobbanása óta a Tejútrendszerben.
A mostani csillagrobbanás 50 ezer fényévre történt tőlünk, de a tudósok szerint ha tíz fényéven belül fordulna elő ilyesmi, akkor az a földi élővilágot vagy annak egy részét is kipusztította volna. Ugyanakkor az asztronómusok hangsúlyozzák, hogy a Föld közelében nincs olyan neutroncsillag, amely hasonló energiát lenne képes kibocsátani. (Egyébként az, hogy a csillagrobbanás 50 ezer fényévre történt tőlünk, egyben azt is jelenti, hogy a fény ennyi ideig utazott az explózió helyszínétől hozzánk – vagyis amit most észleltek a tudósok, az valójában egy ötvenezer évvel ezelőtti kozmikus katasztrófa.)
Kepler óta a legnagyobb robbanás a Tejútrendszerben
A december 27-ei fellobbanás olyan erősségű volt, hogy a Holdat is súrolta a kibocsátott sugárzás, amely a Föld légkörét is bevilágította. A robbanás egy egzotikus csillag, egy szupermágneses neutroncsillag felületén keletkezett. Az SGR 1806-20 kódjelű égitest felrobbanása a Southamptoni Egyetem kutatója, Rob Fender szerint Kepler 1604-es megfigyelése óta a legnagyobb, ember által észlelt fellobbanás volt galaxisunkban. (A kódnév egyébként arra utal, hogy a neutroncsillag a Sagittarius, vagyis a Nyilas csillagképben található.)
Egyes számítások szerint – amelyet a BBC idéz – az SGR 1806-20 körülbelül 10 ezer trillió trillió trillió (!) wattnyi energiát bocsátott ki december 27-én. Az akkori sugárzási szint persze pár pillanat alatt lecsökkent, de hosszú hullámú radiáció még most is megfigyelhető a tudósok szerint.
A szóban forgó égitest mindössze 20 kilométeres átmérőjű, és a Tejútrendszer túlsó végén található. A szupermágneses neutroncsillag egy másodperc tizedrésze alatt annyi energiát bocsátott ki, mint a mi Napunk százezer év alatt – magyarázta Fender.
Túlterhelte a mérőműszereket
Az esemény nyomán felszabadult sugárzás a mérőműszereket is túlterhelte, a Földön pedig immár legalább húsz kutatóintézet próbálja közösen megvizsgálni, hogy mi is történhetett a neutroncsillaggal, amely óriási mennyiségű gamma-sugárzást bocsátott ki.
A szupersűrű neutroncsillag kizárólag neutronokból áll. A neutron az atommagot alkotó egyik elemi részecske, a hidrogén legegyszerűbb formájának kivételével az összes atommagban megtalálható. A neutroncsillagban az elemi részecskék iszonyatos mennyiségben préselődnek össze, általában azért, mert ezek az égitestek óriáscsillagok összeomlása után keletkeznek. Az SGR 1806-20 is apró csillag, mindössze 20 kilométeres átmérőjű, viszont elképesztően gyorsan pörög: 7, 5 másodperc alatt tesz egy fordulatot.
Ennek megfelelően szupererős mágneses mezővel rendelkezik az égitest, és ebben a struktúrában ment végbe valamilyen változás a robbanáskor – magyarázta tovább Fender.