Nevet kaptak a Szaturnusz legújabb holdjai

Két új holdat augusztusban fedezett fel az űrszonda, ezek most a Methone és a Pallene nevet kapták, míg a harmadik, az októberben feltűnt holdat „Polydeuces”-re keresztelték. Egyébként ezzel még nem zárult le a Szaturnusz körüli felfedezések sora: három további égitest besorolása még bizonytalan, elképzelhető, hogy három újabb holdat azonosítanak a gyűrűs bolygó körül.

A most nevet kapó Methone és Pallene a Szaturnusz körül keringenek, a már ismert Mimas és Enceladus között. A két új holdat Sebastien Charnoz fedezte fel, aki a Párizsi Egyetem munkatársa. A Polydeuces-re Carl Murray professzor bukkant rá. Ő a londoni egyetemen dolgozik.

Polüdeukész = Pollux Talán a hold elnevezése, a Polydeuces név is a görög mitológiai hűségre és vonzódásra utal. Zeusz fia, a halhatatlan Polüdeukész ugyanis Kasztórtól, halandó mostohatestvérétől annak életében soha nem távolodott el. Polüdeukész latin neve jobban ismert: Pollux néven gyakran emlegették Kasztórral/Castorral együtt.

Trójai hold

Ez utóbbi, a Polydeuces egy úgynevezett „trójai hold”, ami azt jelenti, hogy egy másik, a Szaturnusz körül keringő égitesthez „kapcsolódik”. A Szaturnusz az egyetlen bolygó, amelyről tudjuk, hogy trójai holdjai vannak. A trójai jelenség úgy alakul ki, hogy három tárgy (égitest) gravitációs mezőjében kialakulhatnak olyan, úgynevezett Lagrange-pontok, amelyeknél például a Polydeuces-re ható erők kiegyenlítik egymást. Jelen esetben egy másik hold, a Dione és a Szaturnusz vonzástere hat úgy a Polydeucesre, hogy a tőle távolabbi nagy bolygó és a kisebb, de hozzá közelebb lévő Dione körülbelül azonos erővel vonzzák egymáshoz a most felfedezett holdat.

Három besorolatlan égitest még mindig vár a Szaturnusz körzetében arra, hogy holddá minősítsék: az egyelőre S/2004 S3 és S/2004 S4 kódjelű „testekre” júniusban bukkantak rá a tudósok, és egy harmadikra, az S/2004 S6-ra októberben.

Murray professzor mindezzel kapcsolatban a BBC-nek elmondta: az S/2004 S4-t felfedezése óta nem látták, az S3 viszont újra feltűnt. Ez utóbbi esetében tehát nagyobb az esély, hogy Szaturnusz körül keringő holdnak bizonyuljon. A Cassini űrszonda 2004 júliusában érkezett a Szaturnuszhoz, és ez az eszköz bocsátotta a Titán felszínére 2005 január 14-én a Huygens szondát. A 3, 2 milliárd dollárba kerülő Cassini-Huygens misszió a Szaturnuszt és holdjait kutatja, az amerikai (NASA), az európai (ESA) és az olasz (ASI) űrhivatalok együttműködése révén.

Lagrange-pontok Naprendszerünkben és a Föld körül

Trójaiak egyébként vannak máshol is a naprendszerben, de ezek a Nap és a Jupiter közötti Lagrange-pontoknál találhatóak. Ezek tehát részben a Nap, részben egy bolygó vonzáskörzetében fordulnak elő, nem nevezhetők tehát holdnak. Ezeket a Trójaiakat kisbolygókként tartják nyilván. Vannak olyan nézetek, hogy a Nap és a Jupiter közötti kisbolygó-övezetben éppen a Jupiter vonzástere miatt nem alakulhatott ki újabb bolygó ezen aszteroidák halmazából.

Nemrégiben a Neptunusz és a Nap között is felfedeztek egy kisbolygót, amely egy Lagrange-ponton mozog. A Föld és a Nap, illetve a Nap és a Mars között is vannak Lagrange-pontok, illetve kisbolygók e térségben. Sőt, a Föld és a Hold közötti Lagrange-pontokon is porsűrűsödések jönnek létre.