Megfejtették a Barringer-kráter rejtélyét

Az eddigi kutatások során a legfőbb gondot az okozta, hogy a hatalmas átmérőjű kráter környékén nem találtak olyan mennyiségben érctörmeléket, mint más, hasonló jellegű meteorbecsapódások helyén. Ráadásul az Egyesült Államok-beli Arizona állam északi részén található mélyedés peremén és szorosabb körzetében semmi sem utalt arra, hogy a talajt alkotó kőzetek megolvadtak volna, ami szintén egységesen jellemzi a meteorabecsapódások könyékét.

Hatalmas meteor

Kutatók sokáig azt feltételezték, hogy az 1, 2 km átmérőjű krátert egy különböző fémekből és ércekből álló meteor okozhatta, mely igen nagy sebességgel, kb. 43 ezer km/órás sebességgel ütközhetett a Földnek jó 50 ezer évvel ezelőtt. A hatalmas gödör 170 méter mély, a peremén 30 méter magas kőtörmelékekből álló „gát” húzódik, a becsapódás ereje pedig egyes becslések szerint háromszorosa lehetett a Tunguska-jelenségnek elkeresztelt jelenségnek, illetve 150 hiroshimai atombombával érhetett fel.

Geológusok szerint a meteor 175 millió tonna követ mozgatott meg, 3 kilométeres körzetben minden élőlényt elpusztított, 10 kilométeres körzetben mindent felégetett, 40 kilométeres körzetben pedig hurrikán erejű vihart támasztott. Mindezek az adatok azonban olyan becsléseken és feltételezéseken alapultak, melyek nem tudták megválaszolni az egyik legtitokzatosabb jelenséget, azt, hogy a kráter közelében valójában egyáltalán nem találtak megolvadt kőzeteket. Márpedig minden egyes meteorabecsapódás helyszínén komoly kőzettani elváltozások figyelhetők meg.

Még hatalmasabb „meteorraj”

A kráter a Landsat műholdfelvételén

Az eddigi elméletek fehér foltjai azonban most eltűnhetnek, ha két amerikai kutatónak sikerül hitelt érdemlően bebizonyítaniuk igazukat. Jay Melosh és Gareth Collins ugyanis azt állítják, hogy a földbe becsapódó „vas lövedék” tulajdonképpen olyan törmelékrajból állt, mely korábban már levált egy még hatalmasabb meteorról.

Ráadásul az amerikai tudósok amellett érvelnek, hogy korántsem érkezett akkora sebességgel, mint azt eddig gondolták.

Collinsék szerint egy hatalmas meteor még az atmoszféra elérése előtt szátrobbanhatott, majd a földi légkörbe érve lelassultak a törmelékdarabok, hólabda szerűen ismét egymáshoz értek, és immáron 11 kilométer/órás sebességre lelassulva csapódtak be a felszínbe.

A Barringer kráter

A Barringer krátert az Amerikába érkező gyarmatosítók is felfedezték, ám alaposabb vizsgálat alá csak 1903-ban a Daniel Moreau Barringer vezette kutatócsoport vetette, akiről egyébként később nevét is kapta. Ez volt az első olyan természeti jelenség, amit meteor becsapódásának tulajdonítottak.

A területen, melyen jó 50 ezer évvel ezelőtt még füves-ligetes legelők és bokros-cserjés részek váltakoztak, 27 évet töltött el Barringer, azért, hogy kiderítse: valójában milyen meteor csapódott be évezredekkel ezelőtt a Földbe. Rejtélyes módon a kutatók ásványokból összepréselődött gyéméntokat találtak – megolvadt kőzetek helyett.