Az első Naprendszeren túli bolygóról készült felvétel

Naprendszeren túli bolygó megörökítésével már régóta próbálkoznak a csillagászok. Tavaly amerikai kutatók és az Európai Déli Obszervatórium csillagászai is előrukkoltak már hasonló felvételekkel, ám azokat azóta sem sikerült megerősíteni.

A mostani bejelentés az eddigieknél sokkal biztosabb – állítja Ralph Neuhauser professzor, a jénai egyetem asztrofizikai intézetének vezetője, az Astronomy & Astrophysics című szakfolyóiratban megjelent cikk szerzője. Ennek ellenére a kutató bejelentésében meglehetősen óvatosan fogalmaz, a csillag körül keringő égitestet következetesen kísérőnek nevezi, nem pedig planétának, aminek az az oka, hogy száz százalék bizonyossággal nem jelenthető még ki, hogy nem például egy barna törpéről van szó.

A kutatócsoport 1999 óta figyelte a GQ Lupi csillagot. Mivel fiatal csillaghalmazban helyezkedik el, feltételezték, hogy heves planétaképződésnek zajlik körülötte. Emiatt a csillag kísérőinek még rendkívül forrónak és fényesnek kell lenniük, amely révén könnyebb észrevenni őket. Okoskodásuk helytállónak bizonyult, hiszen a csillag csak 156-szor fényesebb, mint a felvételen szereplő kísérő.

Dr. Neuhauser és csapata a kísérőt tavaly fedezte fel az Európai Déli Obszervatórium chilei VLT távcsöve segítségével, majd speciális kamerával sikerült meg is örökíteniük. Később a feltételezett planétát a Hubble-űrteleszkóp egy 1999-es felvételén is azonosították.

A még fiatal égitest hőmérséklete közel 2000 Celsius fokos, ezért infravörös fényben pompázik. Légkörében vízgőzt és szénmonoxidot találtak. A bolygó relatíve messze van csillagától, körülbelül a Nap-Föld távolság százszorosára. A GQ Lup a Naphoz hasonló, de mindössze kétmillió éves csillag. A bolygó 1200 év alatt kerüli meg csillagát. A német kutatók a bolygó tömegét a Jupiter kétszeresére teszik.

A szakma egy része óvatosságra int ezzel a bejelentéssel kapcsolatban is. Egyrészt úgy vélik, hogy pontosításra szorul a kísérő tömege. Igaz, ha tömege a feltételezettnél kétszer-háromszor nagyobb lenne, még akkor is bőven alatta marad annak a korlátnak, mely a bolygók és a barna törpék közötti átmenetet 13 Jupiter-tömegben határozza meg. Másrészt a kutatók szokatlannak találják a csillag és a kísérő közötti nagy távolságot, ennek oka szintén tisztázásra vár.

A közelmúltban egyébként a NASA egyik űrteleszkópjának, az infravörösben mérő Spitzernek is sikerült Naprendszeren túli bolygók fényét közvetlenül érzékelnie, megörökíteni azonban nem tudta. Az űrtávcső egy tőlünk 150 fényévre és egy 500 fényévre található csillag Jupiter nagyságú bolygójának a fényét észlelte. Mérései szerint mindkét gázóriás igen forró, hőmérsékletük 727 Celsius-fok. E bolygók a mostanival szemben rendkívül közel keringenek csillagukhoz, kevesebb mint négy nap alatt kerülik meg azokat.

A csillagászok a kilencvenes évek közepe óta mostanáig mintegy 150 olyan bolygót fedeztek fel, amelyek különböző csillagok kísérői a világegyetemben, ám egészen mostanáig nem látták azokat közvetlenül.

Létüket eddig két módszerrel mutatták ki. Az egyiknek az a lényege, hogy a felfedezett bolygó nagyságát és tömegét az anyacsillaga pályamozgására gyakorolt hatása alapján számították ki. A másik eljárás pedig azon alapszik, hogy az adott planéta időnként elhalad napjának korongja előtt, és akkor annak fényének egy részét eltakarja, és ebből a fényveszteségből, mintegy a csillag „pislogásából” lehet következtetni arra, hogy a vizsgálat alá vett távoli űrobjektumot körülveszi-e bolygó, vagy bolygók. Az olyan forró égitestek, mint a most felfedezett kísérő, illetve a Spitzer-teleszkóp két bolygója infrafényt bocsát ki, ami megkönnyíti észlelésüket.