Óriási gamma-kitörés idézhette elő a fajok tömeges kihalását

A földtörténet első nagy fajkihalása az ordovicium időszakban következett be, körülbelül 450 millió éve. A gerinctelen tengeri fajok 60 százaléka tűnt el ekkor a Föld színéről, egy olyan időszakban, amikor az élet még szinte csak a tengerekre korlátozódott.

Amerikai kutatók szerint a katasztrófát egy földközeli gamma-felvillanás okozhatta. Úgy vélik, egy tíz másodperces gammakitörés bolygónk ózonrétegének felét is károsíthatja. Az ózonpajzs nélkül pedig az élőlények védtelenek a nap káros ultraibolya sugaraival szemben.

A gamma-kitörések (GRB, Gamma Ray Burst) a modern csillagászat legnagyobb rejtélyei közé tartoznak. Az Ősrobbanás óta az univerzum legnagyobb energia felszabadulással járó eseményei. Vannak közöttük alig néhány másodpercesek és percekig tartók is. A feltételezések szerint óriáscsillagok gravitációs összeomlásakor, fekete lyukak keletkezésekor, vagy neutroncsillagok, fekete lyukak egybeolvadásakor keletkeznek. Az égen naponta átlagosan egyszer „látható” gamma-felvillanás, általában túlragyogva az összes többi kozmikus gamma-sugárforrás együttes fényét.

A csillagászok számításai szerint az elmúlt egymilliárd év során legalább egy gamma-felvillanásnak bolygónk közelében, azaz körülbelül 6000 fényéven belül, be kellett következnie.

Dr Adrian Melott, a Kansas Egyetem csillagásza és munkatársai számítógéppel modellezték egy földközeli gammafelvillanás lehetséges hatásait. Számításaik szerint az ózonpajzs fele néhány héten belül megsemmisül. Úgy vélik, regenerálódása lassú folyamat, öt év múlva is még legalább 10 százaléka hiányzik. Bár a mélytengeri élőlényekre nem jelent veszélyt a gamma-kitörés, a vízen lebegő, vagy a felszíni vizek közelében élők halálos sugárzásnak vannak kitéve. A hatás továbbgyűrűzik, hiszen a planktonok pusztulásával a táplálkozási lánc alapjaiban felborul.

Más kutatók korábban azt feltételezték, hogy az ordoviciumi kihalást jégkorszak idézte elő. Az új elmélet nem mond teljesen ellent a korábbi teóriának: egy nagy erejű gammakitörés ugyanis nem csak a fajok gyors kihalását idézheti elő, a hőmérséklet jelentős csökkenését is kiválthatja.

A NASA 2004 novemberében műholdat bocsátott fel a gammakitörések vizsgálatára. A Swift névre hallgató, 6, 3 méter hosszú, 250 millió dolláros költséggel, amerikai és olasz együttműködésben megépült űreszköz a Föld körül mintegy 600 kilométeres magasságban keringve vizsgálja a gamma-felvillanásokat, és a tervek szerint két éves pályafutása alatt mintegy 200 ilyen kozmikus jelenséget fog észlelni.