A nagy ütközés első képei
Miközben a puskagolyó sebességénél 11-szer gyorsabban közeledett a Tempel-1 üstökös felé, a Deep Impact szonda becsapódó egysége rendkívüli részletgazdagságú felvételeket készített az üstökös felszínéről.
Kör alakú kráterek, sík vidékek, hosszú kígyózó hegygerincek láthatók azokon a felvételeken, amelyeket közvetlen a heves találkozás előtt készített a Tempel-1 üstökös felszínéről a Deep Impact szonda becsapódó egysége.
A mosógép méretű, mintegy 370 kilós becsapódó egység magyar idő szerint hétfőn reggel, kevéssel nyolc óra előtt ütközött az üstökösbe 4, 5 tonnányi dinamit erejével. A nagy találkozást követően a NASA kutatói úgy nyilatkoztak, hogy a becsapódás erőssége meghaladta várakozásaikat.
A Deep Impact „anyahajója”, elrepülő egysége 8500 kilométer távolságból követte a találkozást, távcsövekkel, kamerákkal, s egy infraspektrométerrel felszerelkezve. A kráter maga a törmelékfelhőtől egy jó ideig nem volt látható. Az ún. elrepülő egység (flyby) az üstökösről több oldalról is készített felvételeket.
A becsapódást követték a földi távcsövek, és a három űrteleszkóp is (Hubble, Spitzer és a Chandra). A Hubble mérései szerint az ütközést követően az üstökös fényessége két magnitúdóval, azaz körülbelül hatszorosára nőtt. A „legjobb székben” azonban természetesen a Deep Impact elrepülő egysége „ült”. A kamikaze akció előtt néhány perccel elképesztő részletességű felvételeket készített a becsapódó egység is: a képeken az üstökös 20 centiméteres jellegzetességei is kivehetők. A technika fejlődését jól érzékelteti, hogy az Európai Űrhivatal Giotto szondája 1986-ban a Halley üstökösön csak a minimum futballpálya méretű felszíni sajátosságokat volt képes érzékelni.
Üstökös-szökevény
A 333 millió dolláros Deep Impact szondát 2005. januárjában lőtték fel a NASA Cape Canaveral-i központjáról.
A becsapódó egység durván 24 órával a találkozás előtt vált el az elrepülő egységtől, az üstököstől mintegy 800 ezer kilométerre.
A Tempel-1 üstökös a messze a Neptunusz pályáján túl elhelyezkedő Kuiper-övből származik. A Kuiper-öv lapos gyűrűjében porral és egyéb anyagokkal szennyezett, nagyobbacska jégdarabok keringenek elszórtan, mint szutykos és óriási hógolyók. Az átmérőjük több tucat, de akár több száz kilométer is lehet. Belőlük lesznek az üstökösmagok.
Időnként egyik-másik üstökösmag kiszakad a Kuiper-övből, és beljebb kerül a Naprendszerben – erre példa a Tempel-1 üstökös is.
Az elnyúlt formájú, mintegy 14 kilométer hosszú Tempel-1 meglékelésével föltárulhat annak belső szerkezete. A kőzetek, jég és por elegyéből álló, titokzatos üstökösök a régmúlt világűrben száguldó maradványai: 4, 5 milliárd éve a Naprendszerrel születtek, s feltehetően közrejátszottak kozmikus környezetünk alakításában is. Sok kutató szerint az üstökösök hozták el a Földre az élet keletkezéséhez szükséges vizet, szerves anyagokat is.
Civil kutató segíti a Jupiter felhőzetének megismerését
Nemrégiben kiderült, hogy amatőr eszközök segítségével is vizsgálni lehet az óriásbolygók légkörét, gyorsabban és olcsóbban a professzionális módszernél.
Ez a NASA új terve a marsi kőzetminták hazaszállítására
A korábbi elképzelés nem megvalósítható, de a már összegyűjtött mintákat nem szabad veszni hagyni.
Tökéletes keretben örökítették meg ezt a vulkánt
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) fotósai általában az éjszakai égboltra irányítják kameráikat, néha azonban nappal is érdemes néhányat kattintani.
A déli sarkvidéken született, de Finnországban található ez a kráter
Egy több mint félmilliárd évvel ezelőtti becsapódás nyoma a finn táj ékessége és érdekessége, ám kalandos úton került oda.
Épül a kínai nagy napelemfal
5 kilométer széles és 400 kilométer hosszú lesz az a sáv, amelyre Kína napelemeket telepít a sivatagban.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
