Félti a Himaláját a Mount Everest meghódítója

Környezetvédelmi aktivisták, akiket a neves hegymászó is támogat, azt szeretnék elérni, hogy vegyék fel a védettségi listára a Sagarmatha Nemzeti Parkot. Ez a térség a Himalájában, a világ legmagasabb hegységében található. Ha a listára felvennék, akkor a parkot a jogszabályok szerint is meg kéne óvniuk a kormányoknak, s így például csökkenteniük kellene az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását – remélik legalábbis a környezetvédők.

1953-ban győzték le a csúcsot

Sir Edmund Hillary és Tenzing Norgay serpa 1953 májusában mászták meg a krónikák szerint elsőként a Himalája és a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet, vagyis a Csomolungmát. Hillary azóta is igyekszik a térségben élő emberek érdekeit szolgálni. Több kezdeményezésben is részt vett, amelyek a helybeliek megsegítését célozta – írja a BBC –, most pedig, néhány nappal 86. születésnapja előtt a klímaváltozásra hívja fel a figyelmet a brit alpinista.

„Az elmúlt ötven évben a Himalája környékének felmelegedése erőteljesebbé vált” – nyilatkozta a BBC-nek Sir Edmund. „Ez komoly áradásokat okozott, amelyek a környezetet és a helybéli lakosságot is súlyosan érintették” – tette hozzá. 1985-ben például a Dig Tsho glaciális tó kilépett a medréből, és olyan hatalmas özönvizet zúdított a hegyoldalra, amely falvakat pusztított el, és többek között 14 hidat sodort el.

Az ENSZ is aggódik

Három évvel ezelőtt az ENSZ környezeti programja (United Nations Environment Programme, UNEP) és a Nemzetközi Integrált Hegységfejlesztési Központ (Icimod) által közösen készített tanulmány megállapította, hogy mára több mint 40 glaciális tó töltődött fel olvadékvízzel, és ez a feltöltődés olyan gyors, hogy a hasonló „partszakadások” egyre inkább fenyegetnek.

Több tízezer ember élete van veszélyben emiatt – állapította meg a tanulmány. Éppen ezért az UNEP programigazgatója, Klaus Töpfer úgy jellemezte a szituációt, hogy az újabb okot ad a széndioxid és más üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére.

A világörökség és kategóriái

Az UNESCO Világörökség Bizottságához érkezett kérelmekről a szervezet durbani (Dél-Afrika) konferenciáján döntenek. A bizottság minden évben megvitatja a kérelmeket, és különböző kategóriákban ítéli oda a címeket. Így például természeti, régészeti és kulturális emlékek, nevezetességek is felkerülhetnek a listára. Ezen kívül létezik a veszélyeztetett értékek listája, amely fokozottabb védelmet irányoz elő a fenyegetett objektumoknak.

A Világörökség Egyezményt (World Heritage Convention, WHC) aláíró nemzetek (elvileg) elismerik, hogy a világörökség védelméért az egész nemzetközi közösségnek kötelessége tenni. Ugyancsak vállalják az aláírók, hogy a helyszíneket megőrzik a jövendő generációk számára, és szándékosan nem tesznek olyan intézkedéseket, amelyek közvetve vagy közvetlenül károsítanák a természeti vagy kulturális értékeket.

A környezetvédők szerint az a 180 ország, amely ratifikálta a WHC-t, jogilag is kötelezhető arra, hogy megvédje a Sagarmatha Nemzeti Parkot, csakúgy, mint a perui Huascarán Nemzeti Parkot (a dél-amerikai Andok hegységben) vagy a belize-i korallzátonyt (a közép-amerikai, karibi térségben) a klímaváltozás negatív hatásaitól.

Mit akarnak a környezetvédők?

„Először is kérni fogjuk a Világörökség Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg beadványunkat, és sürgetni fogjuk a testületet, hogy új helyszíneket vegyen fel a veszélyeztetettségi listára” – nyilatkozta Peter Roderick, a Climate Justice nevű környezetvédelmi szervezet igazgatója. (E kérelmet támogatta egyébként Sir Edmund Hillary is.) Ha jóváhagynák ezeket a döntéseket, az említett három helyszín védettségi foka jelentősen emelkedne, s biztonságosabbá válnának a glaciális tavak a Himalájában és az Andokban.

A környezetvédők további szándéka, hogy a Világörökség Bizottság tekintse át a résztvevő államok kötelességeit, amelyeket a WHC-ben rögzítettek, s amelyek arra vonatkoznak, hogy a jövendő generációk számára is meg kell őrizni e helyszíneket. Márpedig a Climate Justice szerint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának drasztikus csökkentése nélkül ennek a jogi kötelezettségnek az államok nem tudnak eleget tenni.

A környezetvédők tehát a Világörökség Bizottságtól várják a környezetvédelmi intézkedéseket, ugyanakkor megfigyelők szerint kétséges, hogy a tagállamok műemlékvédelmi és természetvédelmi delegátusai képesek lennének az ipari hatalmakat arra szorítani, hogy csökkentsék a károsanyag-kibocsátásukat.