Hatalmas napkitörések: mágneses viharok és sarki fény várható?
A 798-as napfoltcsoport annyira aktív, hogy a múlt szerdán minden idők negyedik legnagyobb kitörését produkálta.
Már augusztus második felében is kisebb sarki fényeket okozott Észak-Amerikában, két hét nyugalom után pedig szeptember 7-én, múlt szerdán pedig újra aktivizálódott a 798-as számú hatalmas napfoltcsoport.
A foltcsoport olyannyira aktív, hogy még a peremen minden idők negyedik legnagyobb kitörését produkálta! Azóta hét további, kisebb napkitörés is történt, és az előrejelzések szerint a következő napokban is várhatók újabbak – így szerencsés esetben akár tőlünk is megpillantható sarki fényt okozhat az ionoszférát elérő kitörési részecskefelhő.
A hamis színes űrfelvételén a sötétzöld jelöli a napkorongot, a fehér folt a napfoltcsoportot.
A legerősebb kitörés a kutatók szerint X-17 erősségű volt, de a kisebbek között is akadt X-10 feletti erősségű. A csillagászok a Nap tevékenységét X-szel kezdődő kódokkal jellemzik. Minél magasabb szám követi az X-et, annál erősebb a napkitörés. A két évvel ezelőtti, 2003. novemberi rekordrobbanás az X40-es kategóriába került, ami fantasztikus nagyságrendnek számít, hiszen az azt megelőző legnagyobb erejű kitörések mindössze az X-20-asig terjedtek.
Mivel a múlt heti kitörés a Nap peremén, tehát nem bolygónk irányába történt, nem érte közvetlenül a Földet. A röntgen- és egyéb sugárzás sem okozott komolyabb fennakadásokat a műholdak működésében.
Forrás: Spaceweather.com
A napfoltok valamivel alacsonyabb hőmérsékletű régiók, mint környezetük, igaz még így is több ezer Celsius fokosak. Az alacsonyabb hőmérséklet miatt tűnnek sötét foltnak a Nap fényes korongja előtt. Múlandó jelenségek, egy átlagos napfolt mindössze néhány napig vagy hétig tart, majd felbomlik.
A napfoltok erős mágneses aktivitású régiók, amelyekből napflérek és koronakilövellések keletkezhetnek. A flérek gigászi erejű energiakitörések, amelyekből fénysebességű röntgensugárzás szabadul ki a környező térbe. Ezzel szemben a koronakilövellések alkalmával sok milliárd tonnányi töltött részecske hagyja el a Napot övező leheletfinom plazmaburkot, a napkoronát.
Lehet, hogy mégsem becsapódásokkal érkezett a vizünk?
A földi víz eredetének kérdése régóta foglalkoztat sok kutatót, a leginkább elfogadott nézet szerint a világűrből jött, kisbolygók, meteoritok becsapódásaival.
Eső vagy hó is esett az ősi Marson
A vízfolyások megléte már jó ideje ismert, azonban azt nem könnyű kideríteni, hogy volt-e csapadék.
Egyes kültéri rendezvények kockázatosabbak
Hazánkban nem kell elmagyarázni, milyen kockázatokat hordoz az időjárás egyes kültéri rendezvényeket látogatókra.
Felgyorsulhatott a kontinensek mozgása a jégkor végén
A jégkor végi olvadás hatására nemcsak emelkedni kezdtek a szárazföldek, hanem úgy tűnik, a kontinensek mozgása is felgyorsult egy időre.
Így néz ki a Donaldjohanson kisbolygó
Az aszteroida mellett alig 960 kilométerrel repült el húsvétkor a Lucy űrszonda, és eléggé meglepő felvételeket küldött haza.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
