Szép égi látványban gyönyörködhettünk hétfőn

Gyűrűs fogyatkozás akkor jön létre, amikor a Hold enyhén elnyúlt pályájának Földtől távolabbi részén jár, ezért látszó mérete valamivel kisebb, mint a Napé. Így az egész napkorongot nem tudja kitakarni, és annak pereme egy keskeny és fényes gyűrű formájában marad látható a jelenség közepén is. Nem sötétedik be annyira, mint a teljes napfogyatkozás idején, nem lehet látni a Nap külső rétegeit, a korona csodás gyöngyházfényű ragyogását, a protuberanciák (napkitörések) vöröslő fényét sem.

A mostani fogyatkozás hazánkból sajnos csak részleges fogyatkozásként volt megfigyelhető, amikor a Hold a napkorongnak csak egy részét takarja el. A jelenség gyűrűs fogyatkozásként Európa területén csak Spanyolországban és Portugália északi területéről volt megfigyelhető.

A Hold hazánk különböző pontjairól nézve a nyári időszámítás szerint 10:02 és 10:09 között lépett be a napkorong elé. Maximális fázisa 11:21 körül volt, ekkor kísérőnk a napkorongnak 53 százalékát takarta el Budapestről nézve. Ekkor is majdnem olyan világos maradt, mint nélküle, és nem látszottak a teljes napfogyatkozás alkalmával megfigyelhető rendkívüli jelenségek sem. Ennek ellenére, megfelelő felszereléssel megfigyelve látványos jelenségnek lehettünk tanúi. Végül a Hold fekete sziluettje 12:40 körül hagyta el a napkorongot, ekkor ért véget a részleges napfogyatkozás.

A jelenség megfigyelése kapcsán a szakemberek hangsúlyozzák, hogy soha ne nézzünk közvetlenül a Napba, se szabad szemmel, se távcsővel, se fényképezőgéppel, se a videokamera keresőjével! Az erős fénytől azonnal megvakulhatunk!

Távcsöves észleléskor csak megfelelően készített és stabilan rögzített gyári napszűrőt használjunk. Nem biztonságos a kormozott üveg, fotografikus neutrál szűrő, a túlexponált színes film vagy a napszemüveg használata. Jól használható viszont például a hegesztőüveg.

A teljes és a részleges napfogyatkozás Napfogyatkozás mindig újholdkor következik be, amikor a Hold éppen a Föld és a Nap közé kerül. A Nap és a Föld közé került Hold árnyékát bolygónkra vetíti. Minthogy a Naphoz képest mind a Hold, mind pedig a Földünk mozgásban van, az árnyék szinte végigszáguld bolygónk felszínén. Teljes napfogyatkozáskor az egész Nap eltűnik egy időre, vagyis a Föld a Hold teljes árnyékába (umbra) kerül. Ekkor rendszerint elég sötét lesz ahhoz, hogy a csillagok nagy része láthatóvá váljék. A Hold azonban a földfelszínnek csupán kis, legfeljebb 200 km átmérőjű részét árnyékolhatja be teljesen, mivel a teljesárnyék-kúpja ebben a távolságban már igen keskeny. A teljes napfogyatkozások különlegessége a napkorona, azaz a Nap hihetetlenül magas hőmérsékletű (az egymillió fokot is meghaladó) légkörének a megpillantása. Részleges napfogyatkozáskor a holdkorong csak részben fedi el a Napot. Ilyenkor a földi megfigyelő a Hold félárnyékában, az ún. penumbrájában tartózkodik.

Forrás: MCSE, National Geographic Online