Műholdfelvétel az óceánok rejtélyes „izzásáról”
A tengerészek már régóta mesélnek azokról a ritka éjszakai eseményekről, amikor az óceán ameddig a szem ellát jól észlelhetően parázslik. Most a műholdas érzékelők is alátámasztották, hogy a jelenség nem legenda.
Ezzel a jelenséggel – amelyet Verne Gyula „tejtenger”-nek nevezett – a Nautilus is találkozott Verne klasszikusában, a Nemo kapitány: tenger alatt a világ körül című regényében. A tudósok azonban nem nagyon tudtak mit kezdeni a tüneménnyel. A most készített műholdfelvételek azonban új reménnyel kecsegtetnek, hogy többet sikerül megtudni a tünékeny eseményekről.
Az újonnan közzétett képeken az Indiai-óceán hatalmas – nagyjából két Pest megyényi méretű – része parázslik három egymást követő éjszakán át. A lumineszcenciát a térségben tartozó hajóról is látták.
„Szinte teljesen ismeretlenek azok a körülmények, amelyek közt a tejtengerek kialakulnak” – mondja Steven Miller, egy tengerkutató laboratórium tudósa, a kutatások vezetője. – „Még a fénykibocsátás forrása is vita tárgya”.
A vezető elmélet
A tudósok arra gyanakodnak, hogy a jelenség hátterében biolumineszcens baktériumok állnak. Ezek az élőlények folyamatosan ragyognak, szemben a dinoflagelláták (ostoros egysejtűek) által kibocsátott rövid, fényes felvillanásokkal, amelyek gyakrabban láthatók a hajók vagy evezők által felkavart vízen és a megtörő hullámokon.
„A baktériumos hipotézissel az a gond, hogy rendkívül magas baktériumkoncentrációnak kell kialakulnia mielőtt fényt kezdenének termelni” – mondta Miller. – „De vajon mi segítheti elő ilyen hatalmas populáció kialakulását?”
Egyik elmélet szerint – amelyet annak az egyetlen kutatóhajónak a személyzete vetett fel, amely valaha találkozott egy tejtengerrel – a baktériumok nem szabadon élők, hanem valamilyen helyi fenntartó „táptalajon” élősködnek.
„Ez a korábbi tanulmányút olyan biolumineszcens baktériumokról számolt be, amelyek algavirágzással társultan éltek” – magyarázza Miller. – „Így tehát a legjobb munkahipotézisünk az, hogy olyan baktériumok által kibocsátott biolumineszcenciának vagyunk szemtanúi, amelyek valamiféle vízben lévő szerves anyagot népesítenek be. A műholdas észlelés remélhetőleg lehetővé teszi számunkra, hogy kellőképpen fölszerelt kutatóhajókkal célozhassuk meg a tejtengereket, ezek azután végérvényesen megválaszolhatják ezeket a kérdéseket.”
A rejtélyes tengerek
A tanulmányút még 1995-ben történt, és tíz év után, a Proceedings of the National Academy of Sciences múlt heti számában elemezték és számoltak be róla. A rejtély újfent rávilágít arra, milyen keveset tudnak a tudósok az óceánokról.
Úgy tűnik a tejtengerek az Indiai-óceánon, ahol sok kereskedelmi útvonal húzódik, valamint Indonézia közelében a legelterjedtebbek.
„De létezhetnek más területek, amelyekről egyszerűen nem tudunk még” – mondta Miller. – „Valójában már kezdjük kapni a visszajelzéseket a tejtengerek további szemtanúitól. E beszámolók némelyike olyan területekről származnak, amelyekre korábban nem is gondoltunk, és jelenleg a műholdas adatokkal való összevetéseken dolgozunk.”