Mars körüli pályára állt az új szonda

A pénteken pályára állt új generációs Mars-szonda eddig rekord értékűnek számító, 30 centiméteres felbontású képeket készít majd a felszínről, és egy kilométer mélységig „letapogatja” a felszín alatti kőzetet, jég és víz után kutatva.
Hét hónappal a kilövés után pénteken éjjel (közép-európai idő szerint 22.24-kor) célba ért, vagyis Mars körüli pályára állt a NASA új generációs Mars-szondája. Az MRO (Mars Reconnaissance Orbiter) egészen új perspektívába helyezi a Marsról való eddigi ismereteket, ugyanis a jelenlegi 1-2 méteres helyett sokkal részletesebb, 25-30 centiméteres felbontású képeket készít majd a vörös bolygó felszínéről.
Az új jövevénnyel így jelenleg összesen négy aktív űrszonda kering a Mars körül: “Mars Global Surveyor”, “Mars Odyssey”, “Mars Express”.
A Mars-körüli pályára állítás nagyon kockázatos volt, mert 17.000 kilométeres óránkénti sebességről kellett 14.000 kilométer/óra sebességre lefékezni, ahhoz, hogy a bolygó gravitációs terének hatása alá kerüljön, és a kívánt keringési pályára álljon. A helyzetet az is nehezítette, hogy mintegy fél órán át nem volt kapcsolat a szondával, mert az éppen a bolygó árnyékzónájában tartózkodott. Ez azért volt veszélyes, mivel irányítás hiányában akár le is térhetett volna pályáról és „elveszhetett” volna.
A szonda ellipszis alakú keringési pályára állt be; a következő hónapokban a légköri fékezés hatására fokozatosan csökken a pálya mérete, és várhatóan novemberben éri el a célállapotot, amikor is mintegy 320 kilométerre a felszíntől kör alakú pályán kering, mintegy két éven kersztül.
Az MRO az eddigi legnagyobb felbontású űrszonda, amit valaha fellőttek. A felszín aprólékos „letapogatásával” adatokat nyújt a következő Mars-szondák leszállópályájának megfelelő kiválasztásához. Ugyanakkor adatokat szolgáltat az élet utáni kutatáshoz, a felszín anyagáról.
Egy spektrométer a felszíni kőzetek ásványi összetételét, egy radiométer pedig a légköri por összetételét vizsgálja, valamint vízgőzről és a levegőről való adatokat gyűjt. Egy radar segítségével mintegy egy kilométeres mélységig jég és víz után kutat a felszín alatt. Az új szonda több mint tízszer annyi adatot képes továbbítani percenként, mint a másik három társa.