Hogyan fogta be a Neptunusz a Tritónt?
A Naprendszer nagy bolygói körül – Jupitertől a Neptunuszig – nemcsak olyan holdak keringenek, amelyek a planétákkal együtt keletkeztek, hanem olyanok is, amelyek csak később kerültek a bolygók gravitációs terébe. A tudósok legújabb magyarázata a jelenségre a Plútó jelenlegi esetét veszi alapul.
Messze a Neptunusz pályáján túl terül el a Kuiper-öv. A csillagászok úgy tartják, hogy az öv egykor kiterjedtebb volt, talán a Neptunusz pályájáig is elérhetett. Egyes feltételezések szerint a Neptunusz tömegvonzása az elmúlt 4, 5 milliárd évben egyre-másra „kicibálta”, majd a Naprendszer belseje felé taszította az övezet közelebbi üstököseit. Az üstökösök többsége gyorsan elpárolgott, némelyik beleütközött a Napba vagy valamelyik bolygóba, némelyik pedig egy nagyobb égitest körüli pályára állt. E feltevés szószólói szerint a Kuiper-öv egyik utolsó mohikánja a Plútó, a holdja, a Kharón, valamint régen a Tritón is a Kuiper-övben keringett.
Hogy egy bolygó nem együtt alakult ki kísérőjével, bizonyítja többek között, hogy a hold a kör alakú keringési pálya helyett, jellemzően elnyújtott keringési pályán mozog. További bizonyíték a retrográd keringés, vagyis az égitest forgásirányával ellentétes keringési irány.
Azzal kapcsolatban, hogy a Neptunusz hogyan foghatta be egykor legnagyobb holdját, a Tritónt, – amely egyébként nagyobb, mint a Plútó –, az amerikai California Egyetem és a Maryland Egyetem munkatársai most új magyarázattal rukkoltak elő.
Eddig két elmélet volt viszonylag széles körben elfogadott ezzel kapcsolatban. Az egyik szerint a Triton, a Kuiper-övből kisodródva, a Neptunusz egyik egykori „szabályos” kísérőjével egyesült. Ez utóbbinak viszont elég nagynak kellet lennie ahhoz, hogy lefékezze a Tritont, ugyanakkor nem túl nagynak ahhoz, hogy a becsapódáskor ne semmisítse meg. E forgatókönyv valószínűsége meglehetősen csekély. Egy másik teória szerint a Triton a Neptunusz légköri súrlódása révén fékeződhetett le, viszont a jelenlegi ismeretek alapján a Neptunusznak soha nem volt jelentősebb légköre.
A legújabb elmélet szerint magának a Tritónnak is volt egy kísérője korábban, amellyel való kapcsolata hasonlított a jelenlegi Plútó és annak Kharón nevű holdja kapcsolatához. Mivel a két égitest ellenétes irányban kering egymáshoz képest, ha egy nagyobb bolygó közelébe érnek, annak gravitációs tere az egyik – lassúbb – égitestet befoghatja, míg a társa „kirepül” a korábbi pályáról és eltávolodik. De még így is szükség van a légkör fékező hatására, mert e nélkül a Tritón továbbra is túl gyorsnak bizonyult volna – állítja a szerzőpáros a Nature című lapban megjelent cikkben.
Ahhoz, hogy az elmélet tényleg megállja a helyét még két igen fontos feltételnek teljesülnie kell. Abban a gáz és porfelhőben, amelyből a Neptunusz keletkezett, több Plútó nagyságú égitestnek kellett lennie – ebben egyébként a csillagászok többsége egyetért. Ugyanakkor ezen nagyobb égitestek jelentős részének a Plútóhoz és annak holdjához hasonlóan egymás körül kellett keringenie. Ez nem tűnik lehetetlennek, ugyanis a jelenlegi ismeretek szerint a Kuiper-övben az égitestek tíz-tizenöt százaléka ilyen kétszereplős rendszerben található, vagyis ketten-ketten keringenek egymás körül.