Nőnek a pakisztáni gleccserek?

A szárazföldi jégnyelvek változásából jól kiolvasható a jégfogyás globális trendje, de a jelenség rámutat a klímaváltozás hatásának regionális különbségeire is.

Egy kutatócsoport – az elmúlt évszázad meteorológiai adatait kielemezve – rámutatott arra, hogy a Himalája nyugati területén, a Karakorumban valamint a Hindukusban az elmúlt évtizedek során emelkedett a téli átlag hőmérséklet; ezzel együtt a jégnyelveket hizlaló téli hó mennyisége is nőtt, míg a – jégnyelvek fogyását előidéző – nyári középhőmérséklet csökkent.

„A vizsgálat során a legmeglepőbb eredmény a nyári középhőmérséklet csökkenése volt. A csökkenő nyári hőmérsékletnek és a növekvő téli hómennyiségnek köszönhetően a gleccserek növekszenek – áll a Journal of Climate című meteorológiai szaklap legutóbbi számában megjelent tanulmányban.

A lefolyó olvadékvíz ötven millió fő vízellátását biztosítja

Az új eredmények segíthetik a kutatókat, hogy előrejelzéseket készítsenek a gleccserek közeljövőbeli változásairól, ami azért is fontos, mivel ezeknek a jégnyelveknek az olvadékvize – az Indust és mellékfolyóit táplálva – mintegy ötven millió pakisztáni lakos vízellátását biztosítja.

Az olvadékvíz lefolyása elsősorban a hőmérséklettől és a csapadéktól függ. A hóolvadásból és a gleccserek olvadékvizéből táplálkozó Induson egy gátrendszer biztosítja a környező mintegy 170 ezer négyzetkilométernyi mezőgazdasági terület vízellátását, de emellett a Mangla és a Trabela gát elektromos áramot is termel.

„A kutatás eredményeképpen képesek leszünk előre vetíteni a nyári lefolyás mennyiségét, ami igen hasznos a vízkészlet-gazdálkodás tervezése és a vízkivétel szempontjából”- hangsúlyozzák a kutatók.

Az éves lefolyás mintegy harmada a gleccserek olvadékvizéből származik, és elsősorban a nyári hőmérséklettől függ. A vizsgálat kimutatta, hogy egy Celsius fokos nyári középhőmérséklet csökkenés (1961 óta) mintegy húsz százalékkal „fogta vissza” a jégnyelv olvadását a korábbihoz képest. Az éves lefolyás fennmaradó kétharmadát pedig a téli csapadék (hó) adja, ez viszont az elmúlt időszakban nőtt.

A vizsgált adatok egyéb érdekességet is elárulnak, mégpedig, hogy jelentősen megnőtt a területen a napi hőmérsékletingadozás, vagyis a napon belüli éjszakai és a nappali hőmérséklet közti különbség. Ez azért érdekes, mert a világ nagy részén az utóbbi időben a napi hőmérsékletingadozás csökkenése figyelhető meg, amit a globális klímaváltozás modellek is jeleznek.

Átmeneti szakasz

Mindezt egybevetve, a most vizsgált területen zajló folyamatok szemben állnak más eljegesedett területeken, – többek között a Himalája keleti részén -, tapasztaltakkal, ahol a jégnyelvek visszahúzódása figyelhető meg. Szakértők szerint ez csak egy „rövid, átmeneti szakasz” a gleccserek dinamikus változásában.

A vizsgált terület gleccserei éppen egy olyan rövid időszakot „élnek át”, amikor a téli csapadékkal többet híznak, mint amennyi nyáron elolvad. Viszont valószínűleg hosszú távon ugyanazt az utat járják be, mint többek között a svédországi vagy a norvégiai gleccserek, amelyek 1999-ig szintén híztak a megnövekedett téli csapadék miatt, de 1999 óta már ezek a jégnyelvek is visszahúzódóban vannak. Globális viszonylatban a jégnyelvek fogynak, bár ez a folyamat néhol lelassul, máshol viszont felgyorsul.

Kapcsolódó cikkeink: