Az első fotó egy mélytengeri vulkánról

A mélytengeri vulkánok tanulmányozását célul tűző, az 1990-es évek végén indult Ridge 2000 elnevezésű program keretében a kutatók számos vizsgálati helyszínt választottak. Az egyik ilyen helyszín Mexikótól mintegy hétszáz kilométerre nyugatra található, a csendes-óceáni hátságon, ahol a két óceáni kőzetlemez távolodik egymástól.

2003-ban a kutatócsoport 2500 méteres mélységben 12 szeizmométert helyezett el, hogy nyomon kövessék az óceánfenék mozgását. 2006-ban visszatértek, hogy ellenőrizzék a kihelyezett műszereket, de ezekből csak négy jött a felszínre, további négy válaszolt a „lekérdezésre”, de nem emelkedett fel, négy pedig egyáltalán nem adott „életjelt”. Habár ilyen jellegű kutatásoknál előfordul, hogy egy-két műszer elvész, de ilyen nagy arányban nem jellemző.

A kutatóknak a víz összetételének elemzése során feltűnt, hogy a térségben lévő víz nagyon zavaros és szokatlanul magas hőmérsékletű, mindez közeli vulkánkitörést sejtetett.

A kutatók ezért víz alatti kamerát küldtek az óceánfenékre, hogy megvizsgálják a helyszínt. Kiderült, hogy a korábban elveszettnek hitt műszereket egy mélytengeri vulkánkitörés során felszínre ömlő láva temette el. Továbbá megállapították, hogy az adott térségben a tengerfenék szinte teljes élővilága eltűnt. A jelenség igen érdekes, hiszen egyszerre van szó születésről és pusztulásról – biológiai és geológiai értelemben egyaránt. A kutatók a témával kapcsolatos publikációja a Science tudományos magazin online változatában jelent meg.

A Florida Egyetem geológusainak óriási szerencséje volt, hogy jó időben voltak jó helyen, és sikerült a világon elsőként lencsevégre kapni ezt a fotós szemmel nem mindennapi jelenséget. Az itt látható kép 2006. tavaszán készült. A képen jól elkülöníthető a fiatalabb sötét színű párnaláva és az idősebb, világos vulkáni anyag.

Habár emberi szem elől rejtve zajlanak ezek a folyamatok, az óceánközepi hátságokhoz kötődő vulkánok több szempontból is egyedülállóak a Földön. Egyrészt anyagprodukciójuk messze felülmúlja bármely más vulkántípusét, ráadásul tevékenységük szinte állandó. Az egymástól távolodó lemezszegélyek mentén felszínre törő sűrűn folyó magma több ezer méter mélyen a nagy nyomás miatt nem folyik messzire, a hasadék peremén párna alakú bugyrokban szilárdul meg. Innen ered a neve is: párnaláva.

Kapcsolódó link: