Az első űrfelvétel a Földről

Hatvan évvel ezelőtt egy fekete fehérre festett rakéta tört az égbe Új-Mexikó államban. A földről amerikaiak ezrei követték az egyébként a náci Németországból származó hadizsákmány útját. A V2 nevű rakéta történelmi fordulatot jelentett, a fedélzetén ugyanis egy 35 milliméteres kamera is volt, amely megörökítette az utat. Ezek voltak az első, a világűrből készített felvételek bolygónkról, de sajnos azóta nyomuk veszett.

Viszont az egy évvel később, 1947-ben készült felvételek szerencsére megmaradtak. Az itt bemutatott fekete-fehér képen a Kaliforniai-félsziget és az Egyesült Államok délnyugati része látható. A 35 milliméteres kamera másfél másodpercenként készített egy képet, mintegy 160 kilométeres magasságból.

További három, szintén 1947-ben készült képből, pedig később egy montázst készítettek, amely az Egyesült Államok déli részét fedi le; ez az első Földről készült panorámakép.

Már 1942-ben bevetették a V2 rakétát

Valójában ezek az életlen, mai szemmel nézve viszont igen értékes felvételek csak melléktermékei voltak a világűr meghódítására indított nagyhatalmi versengésnek.

A V2 rakétát már korábban, 1942-ben A4 (Agggreagat-4) néven tesztelték a német hadsereg kísérleti központjában a Balti-tenger partján lévő Peenemündében. A V2 nevet, („Vergeltungswaffe 2” – „megtorló fegyver”) Goebbels adta a rakétának. A német hadsereg főleg a brit és a belga városok elleni támadásnál vetette be az új fegyvert, összesen több mint háromezret.

A technológia szellemi atyja, Wernher von Braun mérnök, az NSDAP és az SS tagja, Németország kapitulációja előtt pár nappal átállt az amerikai hadsereghez, amely őt és kutatócsoportját – a „Paperclip” fedőnevű akció keretében – az USA-ba vitte. Így az amerikaiaknak mintegy száz V2 típusú rakétát sikerült a thüringiai Norhausenben szétszerelniük, az Egyesült Államokba vinniük, majd újból működőképessé tenniük. Ezek később az Új-Mexikóban lévő White Sands-ban az amerikai űrprogram alapjául szolgáltak. A floridai űrközpontból, Cape Canaveralból fellőtt „Bumper” nevű rakéta is a V2 egy átalakított verziója volt.

A természettudományos kutatás mellékes volt

A kutatókat elsősorban a rakéta irányíthatósága és repülési magassága érdekelte, „értelmes” hasznosítási cél ekkor még nem lebegett a szemük előtt. Ezért több tudományág képviselőit is megbízták, hogy szereljenek fel a rakétára különböző, a légkört vizsgáló mérőműszereket. Így került sor többek között hőmérséklet- és légnyomásmérő berendezésekre. A dolog érdekessége, hogy egy gyümölcsöt is elhelyeztek a fedélzeten, így ez volt az első szerves földi anyag a világűrben.

Az űrrepülés kezdetén a repülés és az ezzel kapcsolatos biztonsági intézkedések mellett háttérbe szorult a természettudományos tevékenység. Így tűntek el White Sands-ból a különböző mérőműszerek kifejlesztői, felszerelői, és egyúttal a mért adatok is. Vagyis hiába keletkeztek érdekes, új adatok, senki nem foglalkozott azok feldolgozásával, összevetésével.

1946. október 24-én került sor az első filmkamerás repülésre. Habár a kamera földet éréskor széttört, a film szerencsére épen maradt. 1950-ig több mint ezer felvételt készítettek V2-re szerelt kamerákkal.

A kamera kifejlesztője Clyde Holliday mérnök a National Geographic 1950. évi számában beszámolt az új eredményekről.

„A V2 felvétel először mutatta meg, hogyan látná bolygónkat egy földön kívüli. Ezek az eredmények egy olyan kort vetítenek elénk, amikor a rakétákról készült felvételek háborús időszakban segítik a tájékozódást, békeidőben kutathatóvá válnak a nehezen megközelíthető helyek, és nyomon követhetők az időjárási képződmények kialakulása. Ez nagyon jó módszer Földünk feltérképezésére” – írta közel hatvan évvel ezelőtt Clyde Holliday. Úgy tűnik az idő őt igazolta.

Habár az eddigi bizonyítékok alapján úgy tűnik, ezek az első világűrből készült Föld-képek, az is előfordulhat, hogy a németek már korábban is készítettek hasonlót. „Az első, bolygónk légköréből kilépő repülésre 1942. október 2-án került sor Peenemündében. Elméletileg a németek is készíthettek ekkor már felvételt” – mondta Niklas Reinke, a Deutschen Zentrum für Luft munkatársa a Spiegel Online-nak. „Ez viszont kevéssé valószínű, ugyanis a náci birodalomban a rakéta elsősorban harcászati célt szolgált, vagyis a legfőbb „feladata” volt, hogy robbanóanyagot szállítson az ellenséges területek fölé, tudományos célra nem használták.”