Mikor beszélünk orkánról?

2007.01.19.Admin

National Geographic Magyarország

Magyarország viszonylag szerencsésen megúszta a kontinensen végigsöprő orkánt. Szokványos jelenség-e az ilyen erejű vihar hazánkban, és egyáltalán beszélhetünk-e orkánról?

Hazánkban szerencsére „csak” anyagi kárt okozott a csütörtök éjjel és péntek hajnalban végigvonuló vihart. Nyugat-Európa viszont nem úszta meg szárazon: közel harminc halálos áldozatot és tetemes anyagi kárt követelt a Kirill nevű orkán.

A szél 150-170 kilométeres óránkénti sebességgel zúdult végig a kontinens nyugati térségében. Németország egyes területein a 200 kilométeres óránkénti sebességet is elérte. A legerősebb Bajorországban volt: 202 km/h. A Harz-hegység vidéke sem sokkal maradt el e mögött, ott 198 km/h sebességet mértek. A vihar miatt több országban a légitársaságok törölték járataikat, Németországban pedig a vasúttársaság csütörtök este az egész országban leállította a forgalmat.

Magyarországon Siófok környékén – péntek hajnalban – mérték a legerősebb széllökést, amelynek sebessége elérte a 108 kilométer/órát.

A hidegfront és a hatására kialakuló viharos erejű szél nem rendkívüli jelenség hazánkban, ilyen jellegű vihar évente többször előfordul nálunk – hangsúlyozzák a FigyelőNet által megkérdezett szakértők.

Az Országos Meteorológiai Intézet honlapján közzétett előrejelzés szerint pénteki nap folyamán többfelé viharos (60-80 km/h) nyugati, északnyugati, de helyenként akár 85-95 km/h erősségű szélre is számíthatunk. Az intenzívebb záporok, zivatarok környezetében a széllökések sebessége a 100 km/h-t is elérheti.

Mitől orkán az orkán?

A számos híreszteléssel szemben először is szögezzük le, hogy hazánkban (szerencsére) nem volt orkán. Orkánról ugyanis akkor beszélünk, ha a szél sebessége tartósan eléri a 117 km/h-t.

Ilyen viharos szél Európában leginkább ősszel és télen keletkezik, ugyanis a sarkvidéki és a déli területek közti hőmérsékletkülönbség ekkor a legnagyobb. Két eltérő hőmérsékletű légtömeg határán erős légörvény keletkezik, ami orkánná fokozódhat.

Az orkán a 12 fokozató Beaufort-skálán a legmagasabb fokozaton helyzkedik el. A skálát Francis Beaufort, brit admirális dolgozta ki 1805-ben, a tengeri szél erősségének megfigyelésére és osztályozására, tehát elsősorban a hajózás megkönnyítésére. A szélerősség fokozatait a vitorla mozgása szerint határolta le. A skálát 1835-ben, az első Nemzetközi Meteorológiai Konferencián Brüsszelben elfogadták.

Később kiegészítették a szárazföldi szélviszonyok leírásával, ezt a skálát pedig hivatalosan 1874-től használják nemzetközi viszonylatban. Szélsebesség értékeket viszont csak 1926-ban rendeltek az egyes fokozatokhoz. Az időközben több módosítást is átélt skálát mai formájában 1962-ben fogadták el.

A megfigyelésen (vízfelszín mozgása, szárazföldi tárgyak mozgása) alapuló skálát ma már a hivatalos meteorológiai mérésekhez nem használják. Alkalmazása leginkább azokra az esetekre korlátozódik, amikor nem áll rendelkezésre mérőműszer, többek között vitorlások, szörfösök is használják, de a természetjáróknak is hasznára válik.

Néhány széltípus a Beaufort-skálából:

2. fokozat: Gyenge szél (5-11 km/h)
A vízen apró fodrok láthatók, A felszálló füst gyengén ingadozik, a szél alig érezhető.

7. fokozat: Erős szél (43-58 km/h)
A tarajakon összefüggő fehér hab jelenik meg. A hullámok nagyok. A kisebb fák törzsei erősen hajladoznak, vékonyabb gallyak letörnek

9. fokozat: Vihar (73-86 km/h)
Magas hullámhegyek, az egész vízfelület porzik, evezni széllel szemben már nem lehet. A vihar a gyengébb fákat kidönti, a vastagabb ágakat letöri. Kisebb épületek megrongálódnak, a tetőcserepek lesodródnak.

12. fokozat: Orkán (117 km/h- )
Az egész vízfelület fehéren porzik. A szél letépi és elfújja a hullámtarajokat. A látótávolság gyakorlatilag megszűnik. A szél épületeket, tetőket rombol, súlyos pusztítást végez.