Égi páros az esti égbolton

A Merkúr február 7-én érte el a legnagyobb keleti kitérést, vagyis a legtávolabbi látszólagos pontját a Naptól, és kiszabadulván annak vakító fényköréből csatlakozik a Vénusz bolygóhoz (az esthajnal csillaghoz) a Vízöntő csillagképben.

A jelenlegi kitérés nagyon kedvező, ezért a két bolygó megfigyelése nagyon egyszerű. Az észlelésért nem kell sokáig éjszakáznunk, a jelenség a napokban már közvetlenül napnyugta után megfigyelhető, amikor a Nap már a látóhatár alatt van. Nyugat felé fordulva, az ég alsó részén egy fényes „nagy” sárgás színű csillagot pillanthatunk meg. Ez a Vénusz és nem messze alatta pedig ott lesz egy halványabb pont, a Merkúr.

A Vénusz a Nap és a Hold után a legfényesebb égitest az égbolton. Ezt egyrészt annak köszönheti, hogy viszonylag közel van a Földhöz, másrészt, mert vastag, fehér, erősen fényvisszaverő hatású felhőtakaró övezi.

Mindkét bolygó a Vízöntő csillagképben látható, amelynek legfényesebb csillaga, az ún. béta Aquarius vagy arabul Sadalsuuk, a Merkúrtól északra és feljebb látszik. Ha rendelkezünk egy nagyobb vadásztávcsővel, de legjobb, ha egy közepes, ill. nagyobb méretű (csillagászati) távcsővel, akkor segítségükkel is próbáljuk megfigyelni a két bolygót és meghatározni azok fázisát.

Mivel a két bolygó a Föld pályáján belül kering, így hasonlóan a Holdunkhoz ezek is fázisokon mennek át attól függően, hogy hozzánk viszonyítva épp hol tartózkodnak a Nap körüli pályájukon. A Vénusz esetében ezt könnyebb lesz megfigyelni, mivel hozzánk közelebb kering és nagyobb mint a Merkur (csaknem akkora átmérője van, mint a Földnek, míg a Merkúr inkább a Hold átmérőjéhez hasonló).