Indul az elmúlt ötven év legnagyobb sarkkutatási projektje

A Nemzetközi Tudományos Tanács (International Council of Science) és a Világ Meteorológiai Szolgálata (World Meteorological Organization) által szervezett Nemzetközi Sarkvidék Éve alkalmából megközelítőleg 220 projekt indul elsősorban abból a célból, hogy feltérképezzék a sarkvidékek tudományos jelleggel eddig nem vizsgált területeit, illetve hogy adatokat gyűjtsenek a felmelegedés és a jégtakarók olvadásának üteméről.

A projektek összköltségvetése megközelíti majd a 3 milliárd eurót. Ilyen hatalmas összeget eddig még nem invesztáltak be a világ ujjlenyomataként is számon tartott sarkvidékek kutatásra.

Akadnak meglepő célok is

„A sarkvidékek kulcsjelentőségűek a klímaváltozás ütemének vizsgálatában” – nyilatkozta Ted Scambos, a kutatás egyik vezetője a New York Times-nak. „Ahhoz, hogy megtudjuk mi is vár ránk az elkövetkező tíz évben, legyen szó a tengerek szintjének emelkedéséről vagy az éghajlat változásáról, a sarkvidékeket kell elsőként megvizsgálni, ezek ugyanis a klímaváltozás nagyítólencséi” – tette hozzá Scambos.

A projekteknek hat fő célkitűzésük van. Egyrészt meg akarják határozni a pólusok pontos környezeti állapotát, másrészt a mérések segítenek feltérképezni a sarkvidék múltbeli és jelenlegi változásait. Ezzel összefüggésben a jövőre vonatkozó előrejelzések pontossága növelhető lesz, ráadásul úgy, hogy a sarkvidékek és a világ többi része közötti kapcsolatra is precízebb rálátásuk lesz a tudósoknak.

A negyedik cél annak meghatározása, hogy hol is áll manapság sarkkutatás tudománya, és milyen jövőbeli célkitűzései lehetnek. Ötödikként említik, hogy a Föld belsejéről megfelelő mennyiségű információt gyűjtsenek, ahogy a sarkvidékeken élő emberek szociális és kulturális hagyományainak feltérképezése is igen komoly jelentőséggel bír a kutatási projektekben.

Mindazonáltal vannak olyan kutatási területek is, amelyek nem feltétlenül csak a tudományt és a környezetet szolgálják: a New York Times tudósítása szerint akad olyan projekt is, amelyek az arktiszi olajmezők feltérképezését tűzte célul. Sőt, az amerikai napilap kérdésére válaszolva Bush elnök tudományos tanácsadója azt sem felejtette el megemlíteni, hogy a visszahúzódó jégtakarókkal új lehetőségek nyílnak a tengeri közlekedés előtt is – erről a kétéves projekt lezárultával szintén pontosabb ismereteink lehetnek.

Nemzetközi Sarkvidék Év program: a mostani a negyedik

A legtöbb kutatás természetesen a fosszilis energiaforrások okozta felmelegedés hatásait vizsgálja, és a közös munka elsősorban azért reménykeltő, mert a két világszervezet koordinációja révén a tudósok hozzáférhetnek az eddig elszórtan fellelhető adatokhoz. Ez volt egyébként az első Nemzetközi Sarkvidék Év kutatási program elsődleges célkitűzése is: az 1881 és 1884 közötti három év során 11 ország létesített több mint egy tucatnyi megfigyelőállomást a két póluson. Sajnos, az osztrák származású Karl Weyprecht tervei ellenére az egyes nemzetek mégsem osztották meg információjukat egymással, így az első hasonló jellegű próbálkozást túlzás nemzetközinek nevezni.

Pedig Weyprecht nagyon is tudatában volt annak, hogy a közös kutatások mekkora segítséget jelenthetnek. Az Osztrák-Magyar Monarchia által támogatott sarkköri expedíciót követően 1874-ben keserűen jegyezte meg, hogy az expedíció során szerzett adatokat a későbbiek során sajnos nem nagyon használták. Az első Nemzetközi Sarkvidék Évet szervező bizottság éppen a nemzetközi együttműködés valódi hiánya miatt nemsokára fel is oszlott.

A második hasonló jellegű próbálkozás 1932-1933-ban már valamivel sikeresebbnek bizonyult, a legutóbbi Nemzetközi Geofizikai Év pedig 1957-1958-ban kézzelfogható eredményekkel is szolgált a sarkkutatók számára.

Újabb négy tavat fedeztek fel az antarktiszi jégtakaró alatt

Hogy mennyi meglepetést rejthetnek még a pólusok, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a múlt héten amerikai tudósok bejelentették: négy újabb tavat találtak az Antarktisz jégtakarója alatt, amelyekről eddig nem volt tudomásuk. A kutatók szerint a tavak összeköttetésben állhatnak a korábban felfedezettek némelyikével, hiszen az apály és dagály ugyanúgy érinti őket, mint a többi antarktiszi tavat.

A tavak közötti vízáramlás a kutatások szerint sokkal gyorsabb, mint azt eddig feltételezték, ám ennek okai egyelőre még nem ismertek. Az Antarktisz jégtakarója alatti tavakat egyébként 2003-ban kezdte el feltérképezni a NASA műholdas segítséggel.