Barlangokra bukkantak a Marson

Glen Cushing, az arizonai US Geological Survey kutatója a THEMIS (Mars Odyssey’s Thermal Emission Imaging System) által a vörös bolygó egyenlítőjének térségében készített felvételen egy mély kráter térségét vizsgálta, amikor figyelmes lett néhány sötét foltra, amelyek egy 100-250 méter átmérőjű területen helyezkednek el.

A hét mélyedésből kettőt infravörös felvételen is megvizsgált, és kiderült, hogy azok hőmérséklete a nap folyamán szinte állandó: nappal hűvösebbek, mint a felszín többi része, de nem annyira, mint az árnyékos területek; este viszont melegebbek, mint a környezetük.

Ez megerősítette Cushing gyanúját, hogy nem kisebb meteorit kráterekről, hanem barlangokba vezető meredek falú mélyedésekről, „ablakokról” van szó, amelyek fala olyan meredek, hogy nincs napsütötte oldaluk. A felvételek alapján a barlangnyílások mintegy 80 méter mélyek lehetnek. A hét, egymással szomszédos barlangnyílás már nevet is kapott: Dena, Chloë, Wendy, Annie, Abbey, Nikki és Jeanne.

Amennyiben tényleg beigazolódik, hogy barlangokról van szó, ez jelentős előrelépést jelentene a Marsra tervezett bázisok építése szempontjából. Hiszen akárcsak a Földön, ahol kezdetben a barlangok nyújtottak menedéket az embernek a természeti elemekkel – eső, hideg, napsütés – szemben, a vörös bolygón ugyancsak megvédhetnék az első „marslakókat”, többek között például a kisebb meteorit-becsapódásoktól vagy a káros sugárzástól.

Cushing reméli, hogy a barlangok talán vízjeget is rejtenek, bár más kutatók szerint stabil vízjég valószínűleg inkább csak a felszín alatti kőzetekben lelhető, nem pedig a nyílt barlangokban.

Barlangok kialakulása a Marson nem meglepő dolog, hiszen például a vulkáni tevékenységek során az elfolyó láva felszíne megszilárdulhatott, és mintegy kérget képezve, alatta lávabarlangok formálódhattak.

A kutatók remélik, hogy a közeljövőben a Mars Reconnaisance Orbiter szonda segítségével sikerül jobban „bepillantani” ezekbe a barlangi nyílásokba, és több információt szerezni róluk.