Megfejtették a világ legnagyobb gipszkristályainak titkát

A barlangot 2000-ben fedezte fel két bányász a mexikói Chihuahuan sivatagban lévő Naica-hegység gyomrában. A Naica-hegységben a világ egyik legnagyobb ezüst- cink- és ólombányászata folyik.

A felszín alatt 300 méterrel fekvő Cueva de los Cristales (Kristályok Barlangja) mintegy 30 méter hosszú és 10 méter széles. Az aljzaton szabályos sokszögű kristálytűk pontosabban kristályoszlopok képződtek. A barlangban találhatók a világ eddig feltárt legnagyobb gipszkristály képződményei, többek között egy 11 méter hosszú és mintegy 55 tonna tömegű kristály.

A spanyol-mexikói kutatócsoportot vezető García-Ruiz geológusnak, a Granada Egyetem munkatársának kollégáival együtt sikerült kiderítenie, hogy minek köszönhető a kristályok rendkívüli mérete.

„A kristályok azért hízhattak meg ennyire, mert ásványi anyagokban gazdag víz és hosszú ideig stabil, nagyon kis hőmérsékletingadozású (58 Celsius fokos) levegő állt rendelkezésre” – magyarázza a kutató a Geology című lap áprilisi számában megjelent tanulmányában.

Nem ez az egyedüli ilyen barlang a hegy belsejében

A területen közel 26 millió évvel ezelőtt vulkáni tevékenység zajlott, amelyhez hidrotermás feláramlásokhoz kötődtek. Ezekből az oldatokból vált ki az anhidrit nevű ásvány, amely ugyanolyan kémiai összetételű kálcium-szulfát mint a gipsz, csak ez utóbbival ellentétben nem tartalmaz vizet. Az anhidrit 58 Celsius fokig stabil, ez alatt a hőmérséklet alatt gipsszé alakul.

Amikor a vulkáni aktivitás enyhült, és az ásványi anyagban gazdag feláramló oldatok hőmérséklete 58 Celsius fok alá csökkent, megindult az anhidrit szétesése szulfáttá és kaciummá, amely az évmilliók során gipsz formájában vált ki a barlang falán és aljzatán.

„Habár a kristálynövekedésnek elvileg nincs határa, ahhoz hogy ilyen hatalmas méretű alakzatok jöjjenek létre több százezer évig stabil hőmérsékletre volt szükség” – hangsúlyozta a szakértő a BBC News-nak.

Ezt bizonyítja az is, hogy a felszínhez közelebb lévő, 1912-ben feltárt Cueva de las Espadas nevű barlang hőmérséklete sokkal gyorsabban csökkent, ezért ott jóval kisebb kristályok alakultak ki. A 120 méterrel a felszín alatt húzódó barlang falait „csak” egy méter körüli hosszúságú kristálytűk borítják.
García-Ruiz feltételezi, hogy több hasonló gigantikus képződménnyel teli barlang lehet a Naica-hegy belsejében, amelyeket még nem sikerült feltárni.

Ez a csodálatos hely valójában annak „köszönheti” felfedezését, hogy a bányászat miatt megindult a víz kiszivattyúzása, és a kristályképződmények szárazra kerültek.

Viszont a kutatók számára is kérdés, hogy mi legyen a barlang további sorsa. Ha a bányászat és egyúttal a vízkiemelés folytatódik a szárazra kerülő barlangot a jövőben akár „halandó” turisták is megcsodálhatják. A másik verzió, hogy leállítják a bányászatot és a vízkitermelést, és hagyják, hogy a barlang újra feltöltődjön, és tovább folytatódjon a kristályképződés. A kérdés még nem dőlt el.

Kapcsolódó cikkeink: