Vízre bukkantak a Naprendszeren kívül

Az egyszerűen csak HD 209458b nevet viselő óriás gázbolygó úgy tűnik mindig tartogat valami meglepetést, amellyel a címlapra kerülhet. Két évvel ezelőtt ez volt a Naprendszerünkön kívül lévő első ún. exobolygó, amelynek a fényspektrumát közvetlenül mérni tudták a kutatók, ami akkor hatalmas szenzációt keltett. Ugyanakkor ez a gázóriás az első exobolygó, melynek légkörében elemi szént, hidrogént és oxigént fedeztek fel.

A mostani felfedezés sem kevésbé érdekes, habár kutatók már régebb sejtették, hogy a bolygó légköre vízgőzt tartalmaz, bár az intenzív kutatás ellenére csak most sikerült megbizonyosodni erről.

A mostani felfedezés Travis Barman, az Arizona állambeli Lowell Observatory kutatójának nevéhez fűződik, ki a Huble teleszkóp felvételei alapján mutatta ki a vízgőz jelenlétét HD 209458b légkörében. A kutató szerint a mostani eredmények alapján feltételezhető, hogy a többi Naprendszerünkön kívüli bolygóknál is hasonló a helyzet. A felfedezés részleteit az Astrophysical Journal című lap hamarosan megjelenő számában olvashatják az érdeklődők.

Mivel a bolygó a légkörében lévő gázok összetételétől függően különböző mértékben nyeli el a központi csillag kisugárzását, a kutatók fényességméréssel következtetni tudnak a légkör összetételére. Ez egyelőre csak az infravörös tartományban lehetséges, így a vízgőz jelenlétét csak az infravörös tartományban készült felvételekkel sikerült bizonyítani.

Tudományos körökben nem okozott nagy meglepetést

A felfedezést viszont nem mindenki tartja szenzáció értékűnek. Hans-Ulrich Käufl, a garchingi Europäischen Südsternwarte munkatársa a Spiegel Online-nak elmondta, hogy mivel a mostani eredményt korábban maga Barman is „megjósolta”, a vízgőz felfedezése nem nevezhető meglepő tudományos eredménynek. Käufl szerint, Barman méréseiben bizonytalan pontok is vannak, ugyanis Barman korábbi adataival ellentétben a Hawaii-szigeteken működő Keck teleszkóp nem mutatta ki a szén jelenlétét a gázóriás légkörében.

Paul Hartogh, a katlenburgi Max-Planck-Institut für Sonnensystemforschung munkatársa még ennél is szkeptikusabban nyilatkozott. Szerinte Barman állítása túl sok feltételezésen nyugszik, ugyanakkor nincs magyarázat arra, hogyan került a vízgőz a légkörbe. Egy ilyen, a Jupiterhez hasonló forró gázbolygó nem állhat vízgőzből, a magas hőmérséklet miatt ugyanis nem maradhatna sokáig a légkörben. Az egyetlen lehetséges magyarázat talán az lenne, hogy a bolygó eredetileg jóval távolabb keringett a központi csillaga körül és csak a „közelmúltban” lett kisebb a keringési pályája.

Komoly technológiai előrelépés a csillagászatban

Amennyiben mégis igaz a felfedezés, a légkörben lévő vízgőz még nem bizonyíték az élet jelenlétére. A tőlünk 150 fényévre lévő gázóriás szinte másfélszer akkora mint a Jupiter, viszont sokkal kisebb keringési pályáját jár be a csillaga körül. A mi Naprendszerünkben a Naphoz legközelebb lévő Merkúr pályájánál mintegy tízszer közelebb van saját csillagához. A légkörének hőmérséklete pedig 850-1100 Celsius fok, ami nem túl kedvező az élet kialakulásához.

Ennek ellenére a vízgőz bizonyított (vagy annak vélt) jelenléte nagy jelentőséggel bír a csillagászatban, ugyanis megerősíti azt a feltételezést, hogy sugárzás vizsgálat segítségével sok információt lehet kideríteni az exobolygók légköréről, és talán lehetőséget nyújt arra, hogy az élet nyomára is rábukkanjanak a kutatók a Naprendszerünkön kívül.

A Földhöz hasonló szilárd felszínű bolygókon sokkal nagyobb eséllyel lehetne az élet nyomára bukkanni, viszont ezek az égitestek jóval kisebbek, így nehezebben megfigyelhetők. A teleszkópok új generációja pont ezt a célt szolgálná. Ezek közé tartozik a Corot (COnvection, ROtation and planetary Transit) nevű európai űrtávcső, amelyet 2006. december 27-én állítottak Földkörüli pályára, és célja többek között a Föld-szerű kis kőzetbolygók pontos vizsgálata.