Az első háromdimenziós képek a Napról
Az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) hétfőn bemutatta a Napról készült első háromdimenziós felvételeket. A technológia a kutatók reményei szerint javítja a napkitörések és az űridőjárás előrejelzését.
A felvételeket a STEREO ikerszonda készítette. A tavaly októberben felbocsátott STEREO (Solar Terrestrial Relations Observatory) egy űrszonda-páros, feladata háromdimenziós felvételek készítése központi csillagunkról. A két űreszköz (STEREO A és STEREO B) szinte tökéletesen megegyezik.
A STEREO A szonda Nap körüli pályája a Föld keringési pályáján belül található, míg a STEREO B heliocentrikus pályája a Föld pályáján kívül van. Így a két szonda két pontból vizsgálhatja a Napot, és a belőle kiinduló plazmakilövelléseket. A szondák eltérő helyzete miatt központi csillagunkról egyidőben eltérő szögből tudnak képet készíteni, a képpárok pedig speciális szemüveg segítségével az agyban térhatású látványt adnak.
Az ikerszonda megfigyelései révén a csillagászok árnyaltabb képet alkothatnak az esetenként a földi távközlést és áramellátást is befolyásoló napkitörésekről, valamint pontosabb előrejelzések készíthetők arról, hogy a kilövellések mikor érik el bolygónkat. A cél, hogy a jelenlegi 24 óráról egy-két órásra javítsák az előrejelzés pontosságát a térhatású képek segítségével.
Közelről nézve a Nap felszíne nem sima – inkább viharos tengerre emlékeztet. Itt-ott protuberanciák törnek föl belőle: óriás anyagoszlopok és – ívek, amelyek akár 150 ezer kilométerre is felnyúlhatnak a fotoszféra fölé. A protuberanciák a Nap mágneses mezéjének háborgásaival függnek össze. Ezek a háborgások valószínűleg a Nap külső gázrétegeinek turbulens kavargásaiból adódnak, valamint abból, hogy csillagunk különféle részei – nem úgy, mint a Föld esetében – más- más sebességgel forognak.
A napfelszín folyamatos elcsavarodása megnyújtja és eltorzítja a mágneses erővonalakat, így azok végül elpattannak – akár a túlfeszített gumiszalag. Ezek a helyi szakadások nagy mennyiségű plazmát vetnek ki az erővonalak mentén, s végül kialakul a gigászi erejű energiakitörés: a napflér. Ez a jelenség gyakran együttjár egy még nagyobb léptékű eseménnyel, amikor sokmilliárd tonnányi szuperforró plazma szakad ki a napkoronából, s tör az űrbe óránként több millió kilométeres sebességgel.
Bolygónk mágneses mezejének köszönhetően védett a napkitörésekkel szemben, ám a Föld körül keringő műholdakat érzékenyen érinthetik. Ugyancsak fontos a kitörések előrejelzése a jövőbeli Hold és Mars missziók miatt. A STEREO szondák az előrejelzések pontosságának javításában mérföldkőnek számítanak. A hétfői sajtótájékoztatón a NASA egyik kutatója a szondák jelentősségét egy orvosi példával illusztrálta: e szerint a két szonda akkora lépést jelent az űrkutatásban, mint amikor a röntgenfelvételek mellett már háromdimenziós komputertomográfiás vizsgálatokra is lehetőség nyílt.
Jelenleg a két szonda távolsága egyelőre kicsi, így nagyon hasonló szögből készítik felvételeiket. Idővel azonban egyre jobban eltávolodnak egymástól, így a napkitörések felhői is egyre messzebb követhetők lesznek.
A STEREO szondák és a Föld pályája
Linkajánló:
Térképen fedeztek fel jelentős tornádó sebhelyet
Ausztráliában ugyan nem kivételes a tornádók kialakulása, a lakatlan, mindentől távoli sivatagi területen azonban nem sok szemtanúja lehetett az eseményeknek.
Csendes-óceáni jelenség okozhat zivatart hazánkban
A szakértők egy, a Csendes-óceánhoz köthető jelenség, az El Niño–Déli Oszcilláció hatásait elemezték.
Ez az első közeli kép egy másik galaxis csillagáról
Az épp haldokló vörös óriáscsillag a Nagy Magellán-felhőben található, tőlünk mintegy 160 ezer fényév távolságra.
November asztrofotója: Tejút és a Három Nővér
A Dolomitok szimbolikus sziklaformációja felett megjelenő csillagok és üstökös látványa: megfizethetetlen.
Új elmélet született a Mars holdjainak keletkezéséről
A Mars két szokatlanul apró holdja létrejöttéről számos elképzelés volt már eddig is, most szuperszámítógép segítségével dolgoztak ki egy új elméletet.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
