Különleges felfedezés a Merkúron

Habár kráterekkel szabdalt felszíne miatt általában a Holdhoz hasonlítják, belső felépítése miatt azonban mégis inkább a Földhöz állhat közelebb – állítja egy új tanulmány Naprendszerünk első bolygójáról. A kutatás különlegességét az adja, hogy a Merkúr nem éppen a csillagászok kedvence egyrészt kis mérete, másrészt a Naphoz közeli keringési pályája miatt. A Naprendszer legbelső bolygója 59 földi nap alatt fordul meg tengelye körül, és 88 földi nap alatt kerüli meg központi csillagunkat – azaz egy merkúri nap több mint fél merkúri év.

Jean-Luc Margotnak, az amerikai Cornell Egyetem munkatársának és kutatócsoportjának, mintegy négy évig tartó (2002-2006) vizsgálat során sikerült kimutatnia, hogy a bolygó forgása – egy nyers tojáséhoz hasonlóan – erősen ingadozik. Egy teljesen szilárd felépítésű bolygó esetében elképzelhetetlen ilyen jelentős kilengés a forgás során. A jelenség arra utal, hogy a Merkúr magját, a köpennyel csak igen laza kapcsolatban álló, folyékony vagy inkább képlékeny anyag alkotja – írják a kutatók a Science tudományos lapban megjelent tanulmányukban.

A tanulmány szerint a Merkúr esetében nagy valószínűséggel szilikátból álló köpenyről és olvadt vasmagról beszélhetünk. Ez azért is meglepő, mert kívülről a bolygó leginkább a Holdunkhoz hasonlít.

A Merkúr, lévén kicsi bolygó, csak nehezen őrizheti meg belső hőjét a hideg világűrben. A tudósok ezért is feltételezték sokáig, hogy a bolygó keletkezése után, az olvadt fázison túljutva, hamar megfagyott, még a magja is megszilárdult. Halott világgá alakult, amelyet csak az időnként becsapódó meteoritok és üstökösök formáltak tovább.

Ez az elmélet akkor kezdett bizonytalanná válni, amikor 30 évvel ezelőtt a Mariner 10 űrszonda várakozáson felül erős mágneses mezőt érzékelt a bolygónál. Az állandó mágneses mező pedig csak a bolygó közepén mindmáig olvadt, mozgó, képlékeny vas jelenlétével magyarázható.

A kutatók a Mariner 10 mérései után egy új módszert dolgoztak ki a bolygó magjának vizsgálatára, viszont ennek alkalmazása csak közvetlenül a Merkúron, helyszíni vizsgálattal lehetséges.

Időközben viszont a radarhullámok kiértékelési módszerét sikerült olyan mértékben fejleszteni, amely lehetővé tette, hogy a kutatók távolról is vizsgálhassák a Merkúr forgómozgását. A nyugat-virginiai és Puerto Ricó-i teleszkópok segítségével a radarhullámok kibocsátása és befogása közötti időből a kutatók következtetni tudtak a bolygó felszíni viszonyaira és forgására.

A pontos méréseknek köszönhetően a kutatók felfigyeltek a bolygó billegő mozgására, amiből pedig a mag és a köpeny anyagállapotának különbségére tudtak következtetni. Továbbra sem világos azonban, hogy valójában mekkora is a Merkúr magja. Ennek megállapításában segíthet viszont a NASA Messenger nevű űrszondája, amely 2008-ban halad majd el a planéta mellett, és 2011-től áll bolygó körüli keringési pályára.