Vita az Északi-sark birtoklása körül

Két parlamenti képviselő, az egyik a veterán fölfedező, Artur Csilingarov, is tagja annak a csoportnak, amely vasárnap 4200 méter mélyre kíván merülni a Jeges-tengerben. A csapat hajója egy atommeghajtású jégtörőt követ. Murmanszk kikötőjébül indultak útnak a Barents-tengeren.

Az Északi-sarkvidék (Arktisz) olvadó jege fölébresztette a reményeket, hogy hozzáférhetnek az ottani energiaforrásokhoz. Oroszország nagy szeletre jelentette be igényét az Arktisz területéből – arra számítva, hogy az olajat, gázt és ásványi erőforrásokat tartalmaz – ezt azonban az USA és más nagyhatalmak elutasították.

Moszkva 2001-ben egy ENSZ-bizottság előtt úgy érvelt, hogy az északi partjától távolabb húzódó vizek tulajdonképpen tengeri területének meghosszabbítását jelentik. Az igényt arra az érvre alapozták, hogy a tenger alatti ún. Lomonoszov-hátság, az ország kontinentális területének nyúlványa. Az ENSZ-nek még döntést kell hoznia az ügyben.

Geológiai bizonyíték?

A Mir nevű mini tengeralattjáró fedélzetén lévő csapat a tervek szerint tudományos kísérleteket és méréseket végez a tengerfenéken. A jelentések szerint hátrahagynak egy orosz zászlót és egy üzenetet tartalmazó kapszulát a jövő generációk számára.

„Az Északi-sarkvidék a miénk, és demonstrálnunk kell a jelenlétünket” – jelentette ki Csilingarov az orosz televízióban.

Az expedíció „zászlóshajója”, az Akagyemik Fjodorov a Rosszija jégtörő hajó nyomvonalát követi majd Murmanszkból az Északi-sark felé.

A nemzetközi tengerjogi egyezmény a parttól egy 200 tengeri mérföldes (370 kilométeres) gazdasági zónát engedélyez az államoknak, amelyet néha ki lehet terjeszteni. A zóna kiterjesztéséhez az államnak bizonyítania kell, hogy a kontinentális self (többnyire a parthoz közeli sekély vízborítású tengerfenék) szerkezete hasonló a territóriumán belüli geológiai szerkezethez.

Jelenleg egyik állam selfje sem nyúlik az Északi-sarkig, így a sarkvidék nemzetközi területnek minősül, amelyet a Nemzetközi Tengerfenék Hatóság irányít.