Stefánia, Jakab2020. november 28., szombat
Föld

Világritkaság a 8 millió éves bükkábrányi erdőmaradvány

2007.07.30.Admin
National Geographic Magyarország

A világon egyedülálló leletre bukkantak a kutatók a bükkábrányi lignitbányában: egy 8 millió évvel ezelőtti mocsárciprus-erdő meglepően épen maradt fái eredeti helyükön, álló helyzetben konzerválódtak.

A lelet azért számít ritkaságnak, mert bár korábban itt is és a visontai lignitbányában is találtak egy-egy egyedülálló fatörzset, a kidőlt, kovásodott fák, facsoportok feltárása pedig világviszonylatban is gyakorinak számít, a most feltárt 15 fa nem szenesedett és nem is kovásodott. A 4-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű fatörzsek eredeti helyükön állnak, eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak.

A bükkábrányi – a visontai után – Magyarország második legnagyobb külszíni bányája. A Mátrai Erőmű ZRt. tulajdonában lévő mintegy 2 kilométer hosszan feltárt területen hatalmas kotrógépekkel folyik a 8-12 millió éves, 12-16 méter vastag rétegben található lignit kitermelése. A leletre szinte csodával határos módon bukkantak rá. A 60-62 méter mélyen dolgozó nagy kotrógépek helyett itt kisgépekkel folyt a munka, és ennek köszönhető, hogy sikerült észrevenni a fal bontása során előbukkanó fákat.

Miután sorra kerültek elő az újabb és újabb fák, a bánya vezetősége értesítette a miskolci Herman Ottó Múzeum kutatóit, akik vizsgálódni kezdtek a helyszínen. Már első „pillantásra” kiderült, hogy igen értékes leletekről van szó, ezért a továbbiakban nagy körültekintéssel folytatták a fal bontását.

Az érintett területen a bánya leállította a kitermelést, a 15 fa körül eltávolították az iszapot, a fákat megtisztították, és a mintegy 3500 négyzetméteres terepet átengedték a kutatóknak. Ezzel megkezdődött a versenyfutás az idővel. Mivel a fák már elvesztették a cellulóztartalmukat – amely a sejtfalak állékonyságáért felelős – és csak a plasztikus lignin maradt meg, így a nedves konzerváló anyagból kikerülve fokozatosan kiszáradnak. Ennek következtében pedig szétrepedeznek, a külső részek lepattogzanak, és gyakorlatilag a kutatók szeme láttára szétporladnak.

Szubtrópusi klíma jellemezte egykor a vidéket

Mielőtt elébe futnánk a történetnek, lássuk, hogy is kerültek ide ezek a fák, hiszen az akár 30-40 méter magasságot is elérő mocsárciprusfélék ma már csak Észak-Amerikában, azon belül is leginkább Floridában, valamint Afrikában és Délkelet-Ázsiában fordulnak elő. Egyetlen európai előfordulásuk Dél-Olaszországból ismert.

A miocén elején, mintegy 20-24 millió évvel ezelőtt, a mai Európa és Afrika közé ékelődő Tethys-tenger két ágra szakadt. A déli ág a mai mediterrán térség helyén húzódott. Az északi ág, – kisebb szárazulatokkal szabdalt tengerágak szövevénye, amelyet Paratethysnek is neveztek -, a mai Svájctól a Kárpát-medencén keresztül egészen a mai Aral-tóig húzódott. A miocén során a Kárpát-medencében lévő tengerágak ún. Pannon-beltengerré vagy Pannon-tóvá alakultak. A beömlő folyóvizeknek köszönhetően a tó fokozatosan kiédesült, és feltöltődött. A pliocén elejére (5, 4 millió évvel ezelőtt) eltűnt, és csak kisebb tómaradványok maradtak hátra.

Az északról érkező folyók feltöltő munkája révén a Pannon-tó partvidéke a felső miocénben – 6-12 millió éve – a mai Északi-középhegység lábánál húzódott, vagyis a mai Bükkábrány térsége is partvidéki terület volt.

 Magyarország a miocén végén (kék: Pannon-tenger/ zöld: part menti mocsárerdő/ piros:szárazföl) (Forrás: Herman Ottó Múzeum)

Magyarország a miocén végén (kék: Pannon-tenger/ zöld: part menti mocsárerdő/ piros:szárazföl) (Forrás: Herman Ottó Múzeum)

A térségben ekkor szubtrópusi éghajlat uralkodott, a növényvilágot pedig zömmel a fenyőfélék képviselték. Ezek közül is a mocsárciprusfélék (Taxodium) voltak uralkodók, amelyek akkoriban egész Eurázsiában elterjedtek voltak. A mocsárciprus-erdők a part menti területeket borították, a tenger előrenyomulásával és visszahúzódásával állandóan változott az elöntés mértéke.

A miocén végén a mai Északi-középhegység lábánál lévő part menti mocsárciprus-erdők pusztulása és lebomlása révén alakultak ki a ma ismert lignittelepek. A most talált bükkábrányi fák különlegessége, hogy a hirtelen betemetődés következtében a fák álló helyzetben, gyakorlatilag épen megőrződtek, nem szenesedtek el, vagyis a szerves anyagként konzerválódtak.

Részletes vizsgálat alá vetik a fákat

A kutatás a Bükki Nemzeti Park, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem, a Magyar Földtani Társulat és az MTA paleobotanikai szakértőinek bevonásával zajlik.

„Első lépésben azt kellett kideríteni, hogy milyen fákról is van szó. Felmértük a fák magasságát, törzsátmérőjét, egymástól való távolságát. Ez utóbbi azért fontos, mert ebből rekonstruálható a lombkorona mérete, záródottsága, ez pedig sok információt elárul az egykori aljnövényzetről. Az biztos, hogy Taxodium, vagyis mocsárciprus-erdőről van szó, ezt a megmaradt fák alakja is elárulja, hiszen most is szembetűnő rajtuk a mocsárciprusokra jellemző alul kiszélesedő törzs. Mivel a Taxodiumon belül nagyon sokféle faj létezik, pontos taxonómiai meghatározásra csak a faminták németországi laboratóriumi vizsgálata után kerülhet sor. A fafaj ismeretében pedig következtethetünk az adott környezet éghajlatára és vízrajzára” – mondta a National Geographic Online-nak Veres János, a miskolci Herman Ottó Múzeum szakértője, a kutatás vezetője.

Akár cunami is okozhatta a hirtelen betemetődést

Talán ennél is nagyobb kihívást jelent a kutatók számára a betemetődés okának és körülményeinek feltárása. Az már most bizonyos, hogy nem fokozatos feltöltődésről volt szó, hanem hirtelen végbement, drasztikus változás következett be. Az ilyen eseteket „földtörténeti Pompeinek” is nevezik, hiszen a hirtelen lezúduló üledék egy pillanatképet örökít meg az egykori környezetből.

Jelenleg több feltételezés is van azzal kapcsolatban, hogy mi okozhatta a hirtelen betemetődést: például nagy vihar keltette szélfútta homok, vagy esetleg tektonikus mozgás miatt bekövetkezett földcsuszamlás. A feltárt területen jól látszik (lásd 4. kép), hogy a fákat mintegy hat méter magasságig szürke iszap borította be, és konzerválta. A fák iszapból kilógó részei viszont már elpusztultak. Erre az iszapra sárga színű folyóvízi üledék rakódott. A két réteg között, pedig uszadék fák, fadarabok láthatók.

Miről árulkodnak az évgyűrűk?

Mivel a bükkábrányi leletek még szerves fák, az elkovásodott maradványokhoz képest – mint amilyenek például a szintén miocén kori ipolytarnóci kovásodott fatörzsek – másfajta természettudományos adatokhoz is hozzájuthatnak a kutatók. Ezeken a fákon ugyanis lehet dendrokronológiai vizsgálatot végezni, vagyis a fák évgyűrűi alapján rekonstruálható az egykori klíma.

„Egy-egy fa 300-400 éves lehet, s mivel valószínűleg nem egyidősek, a 15 fa évgyűrűiből akár 1000-1500 évet felölelő adatsort is létrehozhatunk” – tette hozzá a muzeológus.

A vizsgálatnál viszont az okoz majd gondot, hogy az adatsor a „levegőben lóg”, hiszen se közvetlenül előtte, se utána nincsenek adatok, amelyhez hozzá lehetne illeszteni. Viszont a jövőben kis szerencsével, ha máshol is találnak hasonló fákat, bővíthető lesz az adatsor.

 A fákat 6 méter magasságig szürke iszap temette be

A fákat 6 méter magasságig szürke iszap temette be

Komoly nehézséget jelent a konzerválás

Bár a további kutatás számára az eddig vett minták és a következő napokban tervezett mintavétel elegendő alapot szolgáltat, jelenleg a legégetőbb kérdést a fák konzerválása jelenti.

„A szakszerű restaurálás és megőrzés viszont komoly pénzbe kerül. Reméljük, hogy hazai és esetleg külföldi pályázatokból sikerül megmenteni ezt az egyedülálló értéket. Gyakorlatilag ez a lelet ölünkbe hullt kincs, amellyel hirtelen kell kezdenünk valamint, hiszen az idő ellenünk dolgozik. Minél tovább maradnak a szabadban a fák, a kiszáradás következtében annál jobban szétesnek. Igyekszünk minél több adatot kinyerni belőlük, hogyha mégsem tudnánk megőrizni őket, legalább a tudományos adatok ne vesszenek el” – hangsúlyozta Veres János.

A kutatók minden egyes fának felmérték az állapotát, és évgyűrű mintát vettek. Remélik, hogy a fa gyökérzetében konzerválódott állatokra is bukkannak, például kagylókra vagy csigákra, Visontán ugyanis volt már példa erre.

A törvény nem védi

“Az, hogy ez a több millió éves erdőrészlet napvilágra került és kutathatóvá vált, kifejezetten a bányavállalat érdeme. Matta Tibor bányaigazgató személyes érdeklődésének köszönhető, hogy rányittatott a leletre, értesített minket, és biztosította a helyszínt a tudományos munkálatoknak” – avat be a feltárás körülményeibe a szakértő.

Az elmúlt közel 10 millió évben a nedves iszap konzerválta a fákat, éppen ezért most a száradás a legnagyobb ellenségük, valamint a megjelenő kórokozók és gombák.

Az első és legfontosabb lépés: nedves környezetet biztosítani számukra. A bánya területén már megindult egy meddő medencévé alakítása, a tervek szerint ebben helyezik el a fákat. A fák áthelyezésére már a napokban sor kerül. Bár ez csak átmeneti megoldást jelent, arra remélhetőleg elegendő, hogy épségben „kivárják” a hosszú távú konzerválást biztosító sikeres pályázathoz szükséges időt.

Fotók: Dobrik Rezső

Hozzászólások

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló fajok rövidebb ideig élnek

A vándorló madár- és emlősfajoknak rövidebb az élettartamuk, mint „otthonülő" társaiknak, ám ezt azzal kompenzálják, hogy ez alatt a rövid idő alatt sok utódot hoznak világra - tette közzé a hírt az MTI.

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Már a Csomolungma sincs biztonságban a mikroműanyagoktól

Ennél magasabban még nem mutatták ki a szennyezést.

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

A Föld hűtésével menthetjük meg a bolygót?

Korábban több szakértő is felvetette, hogy légköri mérnöki beavatkozással győzhetnénk le a klímaváltozást.

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Egyre nagyobb veszélyt jelent a tengeri állatokra a műanyag

Nagy fenyegetést jelent a veszélyeztetett tengeri emlősökre és teknősökre az Egyesült Államok körüli vizek műanyag-szennyezettsége - olvasható az MTI hírei között.

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A klímaváltozással újabb betegségek érik el a vadvilágot

A vadvilágot érintő, paraziták által hordozott betegségek egyre északabbra fognak terjedni a bolygó melegedésével egy új tanulmány szerint - tette közzé az MTI.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket