Ipolytarnócra érkeztek a 8 millió éves mocsárciprusok

Az 1944 óta védett Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület méltó bemutatóhelye lesz a 8 millió éves mocsárciprusoknak, hiszen ez a szlovák határ menti terület világviszonylatban ritka geológiai értékeket rejt. A több mint 500 hektáros védett területen, amely hazánk három Európa Diplomás területe közül az egyik, 21-24 millió éves páratlan leletek találhatók: megkövült óriás fatörzs, több tízezer levéllenyomat, 24-23 millió évvel ezelőtt lerakódott sekélytengeri élőlények, korallok, kagylók, csigák maradványai valamint a fő látványosság az őslábnyomos homokkő, amely korabeli állatok nyomait őrizte meg, egy vulkánkitörés okozta betemetődés révén. Az októberben nyíló új látogatóközpontban berendezett kiállítás keretében tehát a bükkábrányi mocsárciprusok mellett Magyarország földtörténetét is megismerhetik a látogatók

Négy fa elsősorban kutatási célt szolgál

Mint arról a National Geographic Online korábban beszámolt, a bükkábrányi lelet azért számít ritkaságnak, mert bár korábban ott is és a visontai lignitbányában is találtak egy-egy egyedülálló fatörzset, a kidőlt, kovásodott fák, facsoportok feltárása pedig világviszonylatban is gyakorinak számít, a júliusban feltárt 15 fa nem szenesedett és nem is kovásodott.

A 4-5 méter magas, 2-3 méter átmérőjű fatörzsek eredeti helyükön álltak, eredeti formájukban és anyagukban konzerválódtak. A fák eredetileg hatvan méter mélyen, hat méteres magasságig vizes homokrétegbe ágyazódva konzerválódtak.

Mivel a fák már elvesztették – a sejtfalak állékonyságáért felelős – cellulóztartalmukat, és csak a plasztikus lignin maradt meg, a nedves konzerváló anyagból kikerülve fokozatosan kiszáradtak. Ennek következtében szétrepedeztek, a külső részek kezdtek lepattogzani, és félő volt, hogy rövid időn belül szétporladnak.

Kibírták a szállítást

Éppen ezért a kutatók számára nagy kihívást jelentett a szállítás előtti részleges konzerválás, a faanyag „megszilárdítása”, valamint a hosszú távú konzerválás megoldása. A helyzetet nehezítette, hogy nem volt se hazai, se külföldi precedens a technológiára vonatkozólag, így a szakembereknek teljesen új módszert kellett kidolgozniuk.

A feltárt fák közül négyet augusztus 8-án a miskolci Hermann Ottó Múzeumba szállítottak, ahol további részletes kutatásnak vetik alá, valamint a közönség számára is bemutatható állapotba hozzák.

A négy famaradvány sértetlenül „túlélte” a szállítást. A levegőben lévő szennyeződések, spórák miatt sterilizálták a felületüket, és a maradványokat ugyanolyan közegbe temették, mint amilyenben megtalálták őket. Állapotukat folyamatosan felügyelik addig, amíg a végleges konzerválási eljárást ki nem választják. A speciális módszer kiválasztásához szeptember 10-re nemzetközi konferenciát hirdettek.

A többi, még épen maradt hat famatuzsálemet viszont szeptember 3-án a Bükki Nemzeti Park ipolytarnóci bemutatóközpontjába szállították. A fákat szállítás előtt, – még eredeti helyükön -, egy kompresszor segítségével, nagynyomású levegővel megtisztították, vagyis kifújták a fák felületéből a homokot, majd egy külön erre a célra gyártott eszközzel speciális kötőanyagot injektáltak a fák külső részébe mintegy 30 centiméter mélységben. Az így létrehozott vastag, erős kéreggel sikerült megszilárdítani a fák külső részét. Ezt követően a fák köré deszkákat erősítettek, majd fóliával takarták be. Miután a fák ily módon szállítható állapotba kerültek, speciális drótkötélvágóval talapzatukkal együtt elválasztották a lignitrétegtől, és felhozták a bányából.

Hatalmas méretük és igen nagy súlyuk miatt három speciális közúti szállítóeszközzel lehetett csak elszállítani a fatörzseket, ezekre daruval emelték fel a fákat. A ciprustörzsek átmérője 2, 6 métertől 3, 4 méterig terjed, magasságuk 2, 4 méter és 4, 4 méter közötti, tömegük pedig 7 tonna és 11 tonna között mozog.

A szállítást szerencsére mindegyik fa jó állapotban kibírta. Az eddigi munkálatokat a KvVM finanszírozta, ennek költsége 8, 7 millió forint volt.

Még a tél beállta előtt konzerválni kell a fatörzseket

„Remélhetőleg még a tél beállta előtt sikerül befejezni a fák teljes konzerválását, hiszen jelenlegi állapotukban a fagy komoly kárt tenne bennük” – hangsúlyozta Duska József, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság vezetője. Jelenleg komoly veszélyt jelent a leletekre az eső, hiszen a hat fa közül öt a szabadban áll, ahol könnyen átnedvesedhetnek, ami tovább rontaná az állagukat.

„Az elsődleges feladat a teljes szigetelés, a vízállóvá tétel megoldása, amely hosszú távon konzerválná a fákat. Szintén nélkülözhetetlen a fákban lévő markazit bomlásának megakadályozása. Ez a fatörzsekben lévő a vas-szulfid ásvány (többek között) széntelepeken levegőtől elzártan képződik. Viszont levegővel érintkezve hamar bomlásnak indul, melynek során többek között kénsav keletkezik. Ez jelen esetben igen veszélyes a fákra nézve, hiszen hamar szétmarhatja azokat” – mondta a National Geographic Onlinenak Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója.

A fák további megerősítése és konzerválása során átlátszó, víztaszító műgyanta bevonattal látják el a fák külső részét, a törzsek üreges közepét szintén műgyantával és belső mechanikai tartószerkezettel erősítik meg.

A legrosszabb állapotban lévő fát viszont csak fektetve sikerült kiemelni, mert már a bányában is igen rossz állapotban volt. A fa belseje annyira elkorhadt, hogy gyakorlatilag egy fa csőről van szó. A tervek szerint ezt a fát feldarabolják, majd konzerválás után újra összerakják, és így kerül az új kiállító-épületbe. A többi öt álló fatörzset viszont a szabadban tekinthetik majd meg a látogatók.