Új korszak kezdődött a holdkutatásban

Rendkívül impresszív tudományos műszercsomaggal, valamint két kisebb segéd-műholddal a fedélzetén indították a Hold felé 2007. szeptember 14-én magyar idő szerint éjjel 03:31-kor a Japán Űrkutatási Ügynökség (JAXA) SELENE-űrszondáját a Tanegashima ûrközpontból (japán megfelelője “Kaguya” [“Kaguya-hime” = “Holdhercegnő”]).

A SELenological and ENgineering Explorer kifejezésből alkotott nevű űreszköz az emberes Apollo és későbbi űrszondás holdprogramok óta a legjobban felszerelt és a tudományos feladatok elvégzésére a legalaposabban felkészített nagy holdszonda 2, 3 tonna tömeggel. A program a tudományos célok mellett egyben technológiai kísérlet is, mivel a hordozórakéta és több műszer először kerül éles űrbéli bevetésre.

A széleskörű nemzetközi együttműködésben megvalósult SELENE poláris körpályán fog keringeni a Hold körül, alig 100 km magasan égi kísérőnk felszíne felett. Az elsõ három hónapban Hold körüli pályán tesztelik az űrszondát és ezután előreláthatólag egy évig fog méréseket végezni.

Az egyik legfontosabb tudományos célkitűzés a Hold kialakulásának tisztázása. A ma legelfogadottabb elmélet szerint mintegy 30 millió évvel bolygónk kialakulása után egy Mars méretű égitest ütközött a Földdel, s a kidobott törmelékanyag összeállásával alakult ki a Hold, de más elképzelések is vannak.

Az egy évre tervezett küldetés során a holdfelszín változásainak nyomon követése is feladat (geológiai folyamatok, a légkör nélküli égitest felszínére hogyan hatnak az elektromágneses és részecske-sugárzások, stb.). Mindezeken túl a felszín részletes morfológiája és kémiai összetételének a feltérképezése is alapcél, különös tekintettel az eddig nem vizsgált vagy nehezen vizsgálható területekre és a holdi sarkvidékek környékére.

A SELENE fedélzetén 15 rendkívül érzékeny műszer található, melyek az eddigi legprecízebb felszíni topográfiai, geológiai és ásványtani áttekintést fogják szolgáltatni, jellemzően 10 méteres vagy annál is jobb térbeli felbontással. A sztereó képfelvevő és a lézeres magasságmérő a holdfelszínnek csaknem teljes feltérképezését teszi lehetővé 5 méteres felbontással. A fedélzeti radar rádióhullámai mélyen a holdfelszín alá hatolva annak 20-30 km mély rétegét vizsgálják majd, így a holdkéreg felső szerkezetéről alapvetően új ismeretekhez juthatunk.

A többszín-sávban működő képfelvevő és színképelemző műszerek a felszín kémiai és ásványi összetételét térképezik fel. Fontos kérdés, hogy van-e vízjég a Holdon a pólusok környéken azokban a kráterekben és mélyedésekben, ahová soha nem süt be a Nap: a kémiai összetétel-vizsgálatok kiterjednek a vízalkotó hidrogén keresésére is (erre a célra a poláris pálya szükséges feltétel).

A magnetométer a holdi- és bolygóközi mágneses tér paramétereit méri; a holdi mágneses anomáliák (látványuk alapján felszíni “mágneses pamacsok”) tanulmányozásával megismerhetjük a rejtélyes objektumok eredetét és fizikai tulajdonságait.

A teljes cikk a Hirek.csillagaszat.hu oldalon olvasható >>