Látványos égi jelenség lesz a hétvégén
A hétvégén látványos hullócsillag-záporban gyönyörködhetünk. Habár a Halley-üstökös csak 2061-ben kerül földközelbe, a belőle származó Orionidák meteorraj csúcspontja október 21-én lesz.
Az Orionidák meteorraj nem tartozik a leglátványosabb égi jelenségek közé, a „meteorvadászok” mégis lelkesen várják ezt az őszi eseményt, ugyanis megbízható rendszerességgel jelentkezik. Ezért is gyakran nevezik „hűséges öregnek”.
A meteorraj csúcspontja október 21-én a kora hajnali órákban lesz, de a jelenség október 20. és 24. között a Föld bármely pontján látható. A legtöbb hullócsillagot éjféltől napfelkeltéig figyelhetjük meg.
A csillaghullás szabad szemmel is látható, igyekezzünk olyan megfigyelőhelyet választani, ahol a lehető legkevesebb a zavaró, mesterséges fény. Egy kis szerencsével óránként akár 15-20 hullócsillagot is láthatunk.
„A hűséges öreg”
Meteorrajok leggyakrabban üstökösök anyagkibocsátásával keletkeznek, de néha létrejöhetnek kisbolygók ütközése vagy égitestek porladása révén is. Amikor az üstökösök keringési pályájuk során a Nap közelébe kerülnek, a napsugárzás hatására gázok, és kisebb–nagyobb porszemcsék szabadulnak el. Az így keletkező poranyag nagyjából az üstökös pályáján halad tovább.
Az Orionidák meteorraj a Halley-üstökös anyagából keletkezett. A Föld minden évben kétszer keresztezi a meteorraj pályáját: októberben és májusban. Az októberi jelenség onnan kapta a nevét, hogy a meteorok többsége az Orion-csillagképben tűnik fel. Az Orion-csillagkép a Szíriusz (az égbolt legfényesebb csillaga), a Jupiter és a Szaturnusz által bezárt háromszög középpontjában található. Az április-májusi csillaghullás neve éta Aquaridák.
A meteorraj poranyaga mintegy 67 km/mp-es sebességgel halad át a Föld légkörén. A parányi porszemek a légkör molekuláival való súrlódásuk következtében azonnal átmelegszenek és felizzanak, felvillanó fénycsíkokként – hullócsillagként – tűnnek fel az égen
A Halley-üstökös az egyik legfényesebb, periodikus (visszatérő) üstökös. Ez volt az első olyan üstökös, amelynek visszatérését megjósolták. Edmond Halley angol matematikus és csillagász számítások alapján bebizonyította, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben megfigyelt üstökösök ugyanannak az üstökösnek az egymást követő visszatérései voltak. 1705-ben megjósolta, hogy az üstökös 1758-ban újra visszatér. Bár ő ezt nem érte meg, de az üstökös 1758 végén valóban megjelent, ezért róla nevezték el. A Halley-üstökös legközelebb 2061-ben lesz újra földközelben.
Kapcsolódó cikkünk: