Káprázatos képek a Holmes-üstökösről

Október végén robbanásszerű kitörést figyeltek meg a Holmes-üstökösnél, amelynek fényessége ezután hihetetlen gyorsasággal nőtt, és teljesen átformálta a Perseus csillagkép látványát.

Az üstökös érdekessége, hogy fényes kómája még városi környezetben is látható szabad szemmel. Természetesen az alaposabb megfigyeléshez érdemes fényszennyezéstől távoli területre menni, ahol kisebb távcsővel már az üstökös gyűrűszerű alakja is jól kivehető.

Mint arról a National Geographic Online is beszámolt, a kitörést Juan Antonio Henríquez Santana vette észre Tenerife szigetéről október 24-én hajnalban. Az egy nappal korábban még 17 magnitúdósnak (azaz a szabad szemmel éppen megpillantható leghalványabb csillagoktól 25 ezerszer halványabbnak) észlelt üstökös középpontjában egy 8, 4 magnitúdós, csillagszerű mag látszott, amely a következő fél napban óránként 0, 3 magnitúdót fényesedett.

A korábban sosem látott intenzitású kitörést előbb spanyol, majd francia észlelők is megerősítették. Mire az éjszaka az amerikai kontinensre ért, az üstökös már egy szabad szemmel is jól látható, 4 magnitúdós csillagszerű objektum volt. Megjelenése azért ennyire furcsa, mert a kitörés a néhány kilométer átmérőjű szilárd mag felszínén játszódott le, és az onnan kiáramló anyag ilyen rövid idő alatt nem tudta elhagyni a mag környezetét. Az észlelők által látott sárgás szín arra utal, hogy nagy mennyiségű por szabadult fel, amely visszaveri a Nap fényét. A következő napokban a kitörési felhő mérete fokozatosan nőtt, az üstökös egyre nagyobb és diffúzabb lett.

Az itt látható képet Tim Naylor és tanítványai, a Kanári-szigeteken működő Isaac Newton Group of Telescope (INT) kutatói készítették október 31-én. A szakértő szerint a robbanás során a mag anyaga 37 ezer kilométerre lökődött ki (ez alkotja a magot körülvevő gázból és porból álló burkot, a kómát). Ez azt jelentette, hogy a porfelhő mintegy 800 kilométer/óra sebességgel távolodott a magtól.

Forrás: INT

Már több mint száz éve ismerik

A manapság 17P/Holmes jelöléssel nyilvántartott üstököst az angol Edwin Holmes fedezte fel 1892. november 6-án, amikor szintén látható volt szabad szemmel. Az Andromeda-ködöt rendszeresen észlelő csillagász a legközelebbi extragalaxist akarta megfigyelni, ám amikor a keresőtávcsövön át nézve azt hitte, hogy célba ért, a nagy műszerbe pillantva nem az M31-et, hanem egy 5 ívperc átmérőjű, fényes, csillagszerű magot mutató üstököst vett észre.

A nagy fényesség miatt a bejelentését némi kétkedéssel fogadták, ám a megerősítő észlelések Holmes-t igazolták. A kométa hetekig látható volt távcső nélkül, majd némi halványodás után 1893 januárjában egy újabb kitörésen esett át, amikor ismét szabad szemes lett. A mostani felfényesedés az üstökös napközelségének időpontjához viszonyítva szinte napra pontosan akkor történt, amikor a 1892-es!

Az üstököst 1893 áprilisáig sikerült követni. A pályaszámítások azt mutatták, hogy keringési ideje mindössze 7 év, így 1899-ben ismét látható lesz. Az akkori észlelők nagy várakozással tekintettek a visszatérés elé, ám csalódniuk kellett. A vándor maximális fényessége alig érte el a 16 magnitúdót, így csak a kor legnagyobb távcsöveivel volt látható. Az 1906-os visszatérés hasonlóan eseménytelenül telt, majd az üstökös hat évtizedre elveszett a fürkésző tekintetek elől.

Csak az elektronikus számítógépek megjelenése után tudtak olyan pontos számításokat végezni, hogy 1964-ben ismét a nyomára akadjanak. Azóta minden napközelségét megfigyelték, ám egészen mostanáig a halvány arcát mutatta felénk. Az elmúlt hetekben azonban minden idők legnagyobb üstökös kitörését produkálta. Mivel 2008. május elejéig észlelhető lesz, remek alkalom kínálkozik a kitörés nyomon követésére.

Kapcsolódó oldalak: