Leszakadt a Holmes-üstökös csóvája

A 2007. október 23-a óta szuperkitörést átélő, szabad szemmel is jól látható Holmes-üstökös plazmacsóvája november első napjaiban kezdett kifejlődni. Az égitest megfigyelésében kezdettől fogva igen aktív amatőrcsillagászok, akik már eddig is sok-sok szép felvételt készítettek erről a különleges csóvás égi vándorról, november 8-án a plazmacsóva látványos leszakadását figyelték meg.

A bolygóközi térben a Napból plazma és azzal együttmozgó, abba „befagyott” mágneses tér halad kifelé. A Nap forgására még „emlékező” mágneses erővonalak a bolygóközi térben a mágneses polaritásokat elválasztó szektorszerkezetet rajzolnak ki, miközben a napszélplazma a Naptól távolodva sugárirányban terjed kifelé. Amikor egy üstökös a plazmacsóvájával belekerül ebbe a mágnesezett napszélplazmába, és mindez még ráadásul egy szektorhatár közelében történik, a napszélbe fagyott mágneses tér kölcsönhat az ioncsóvával és ennek látványos következménye a csóva kettészakadása, ill. leszakadása (angol szakkifejezéssel Disconnection Event, DE). Így tehát az ioncsóvás üstökösök a bolygóközi plazma fizikai tulajdonságairól hozhatnak hírt, mivel igen érzékenyek az „űridőjárásra”, azaz a napszélre és a bolygóközi térben terjedő koronakitörések plazmájára (CME-k). Legutóbb például 2007 áprilisában az Encke-üstökös csóváját szakította le egy erős koronakitörés plazmafelhője az interplanetáris térben.

Érdemes megjegyezni, hogy bár a Holmes-üstökös a napokban halványodni kezdett, de még mindig megfigyelhető 3 magnitúdós „vendégcsillagként” a Perseus csillagképben.

Éder Ivánnak a Holmes-üstökösről készült felvételét választotta a nap képének az APOD. Ez nagy elismerés, ha figyelembe vesszük, hogy a NASA és a Michigan Technological Egyetem munkatársai által közösen működtetett honlap igen népszerű, és naponta rengeteg kép érkezik a szerkesztőségbe.

Forrás: hirek.csillagaszat.hu

Kapcsolódó cikkünk: