A Dunába szakadhat egy baranyai falu vízműve

A dunaszekcsői Várhegy és Szent János-hegy keleti oldalán lévő 200 méternél hosszabb, átlagosan 50 méter magas löszfalszakaszon 2006 novemberétől figyelhetők meg a felszínen is jól látható több tízcentiméteres repedések. Ezek mentén közel 30 méter széles sávban készül leválni egy réteg a partfalról. – írja a FigyelőNet.

Nem lehet megállítani

Az említett lösztömeget vastagon fedi a kultúrtalaj, amely mindeddig eltakarta a mélyben húzódó – 2001-től már felszíni süllyedést okozó – repedéseket. Ha ezek az árkok (szakadási vonalak), már a felszínen is jól látszanak, az azt jelenti, hogy a folyamat olyan előrehaladott állapotban van, ahonnét már nem lehet visszafordítani – emeli ki Kraft János, a pécsi bányakapitányság geológusa, aki napi munkája során folyamatosan kutatja a területet.

Maga a földcsuszamlás mindennapos a magyarországi Duna-szakasz jobb oldalán: a szaknyelven szeletes földcsúszásnak – korábban suvadásnak – nevezett folyamat valójában tömegmozgásos jelenség. A szeletes földcsúszás lassan alakul ki, majd felgyorsulva zajlik le. Dunaszekcsőn, a hatalmas mennyiségű – a köznyelvben löszként ismert – kőzetliszt alatt. A folyó vízszintjének magasságában agyagrétegek húzódnak. E k felett található a talajvíz, amely folyamatosan a Duna felé szivárog, alacsony vízállás esetén még források is előbukkannak a löszfal lábából.

Az árvíz elintézi

A Duna tartósan magas vízállása esetén a talajvíz megemelkedik, átáztatja a löszfal alsó részét, és „síkosítja” az alatta elterülő agyagréteget – magyarázza a földcsuszamlás okát Kraft János. Ilyen körülmények között csak idő kérdése, hogy mikor „csúszik ki a löszfal lába” a Duna felé. Magyarországon az alig észrevehető kisebb mozgások mellett feljegyeztek olyan méretű suvadást, ahol néhány perc alatt több mint egymillió köbméternyi föld csúszott a Dunába. Eredményeként ideiglenes sziget alakult ki, amelyet azonban a folyó idővel „lebontott”.

Kraft János szerint a Dunaszekcsői suvadást akár a következő árvíz is előidézheti. A megemelkedő folyó- és talajvízszint mélyen átáztatja majd az agyag és a lösz érintkezési sávját, ám a Duna oldalnyomása még „látszólagosan megtámasztja” a löszfalat. Ahogy azonban az áradás levonul, megszűnik a támaszték, az irdatlan tömeg a csúszópályán folyó felé indul. A pécsi geológus viszont úgy véli, hogy a 200-300 000 köbméternyi kőzet nem egyszerre fog megmozdulni, hanem kisebb darabokban, hosszabb időszak alatt fog csúszni és omlani. A változó szélességű ártéri sáv miatt a mozgásba kerülő anyag nagy része pedig nem jut el a Duna főmedrébe.

Megsemmisül azonban három ház – az egyiket már most lakhatatlanná tették a földmozgások –, és a későbbiekben várható utómozgások eredményeként mélybe zuhanhat a település vízműve is. A szakemberek ezt már nem tudják megakadályozni, már csak a csúszások és omlások után avatkozhatnak be, azzal, hogy megpróbálják megakadályozni a partfal további mozgását, mert legközelebb már a falu belterülete kerülne veszélybe. Végső soron szó szerint elfogyhat a dunaszekcsői Várhegy. A településen jelenleg ugrásra készen áll az önkormányzat, a vízügy és a katasztrófavédelem.

Szökőár a Dunán?

Sötétebben látja a helyzetet Oszvald Tamás, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) szakági főgeológusa, aki a helyszíni vizsgálatok után és analógiák alapján vázolja fel Dunaszekcső közeljövőjét. Számításai szerint az 500 ezer köbméternyi föld adott pillanatban egyszerre indul el, és nem áll meg az ártéren.

Oszvald szerint eljut a Dunáig, ahol a helyi adottságok miatt igen nagy gondot okoz majd. Egy enyhe jobbkanyar miatt ugyanis a folyó fő sodorvonala, azaz hajózható mélységű része a parttól 50 méterre van. A leomló föld ezt feltölti, kis víz esetében napokra, hetekre le kell állítani a hajóforgalmat. A vízbe csúszó irdatlan kőzettömeg egy szökőárszerű kisebb lökéshullámot is elindít, pusztító cunamitól azonban még a legrosszabb esetben sem kell tartani. A lökés keltette hullámok várhatóan nem érik el az egy métert, és körülbelül egy-két kilométer után kifulladnak – fogalmaz a szakember.

Irányított robbantás

Oszvald állításait az 1970-es dunaföldvári földcsuszamlás vizsgálatának analógiájára alapozza, ahol egymillió köbméter föld szakadt be a folyóba: Dunaszekcső földtani és földrajzi környezete is megegyezik a földvárival. Az MBFH szakértője szerint Dunaszekcsőn a legfontosabb tennivaló most a vízmű áttelepítése és a katasztrófaturizmus távoltartása. Az arra járó hajókat előre figyelmeztetik a veszélyre, és egy szakértőcsoport felállításán dolgoznak, amely megoldást találhat a helyzet kezelésére. Azt azonban Oszvald Tamás is kiemeli, hogy a part leomlását már nem lehet megállítani.

Hasonló esetben szóba jöhet, hogy úgynevezett provokációs robbantásokkal „irányítottan” lebontják a partfalat, ám a dunaszekcsői repedezett kőzettömegben tilos robbantani. A település vis maior keretre pályázik, hogy kerítéssel vehesse körbe a veszélyes területet: a felszíni repedések néhol méternyi szélesek és öt méter mélyek. A kerítés és a vízmű áttelepítéséhez mintegy ötvenmillió forintra lenne szükség.

Fotó: Tégen Katalin

A hazai földcsuszamlások problémáját nem lehet esetileg kezelni, a földtani közegbe való beavatkozást mindig csak komplexen szabad végrehajtani. A geológusok hiába hívják fel a figyelmet a földtani veszélyforrásokra, a megelőzésre sehol nem fordítanak pénzt, így legtöbbször csak utólagos elhárításra van lehetőség. A leomlással fenyegető partfalak elé rézsűt kellene építeni, amely megfogja a domboldalt, gondoskodni kellene a víz elvezetéséről is. Alaposan meg kell tervezni a rézsű növényzetét, amely gyökereivel nem engedi, hogy a víz elmossa a támaszt – ismertette a megoldást Oszvald.

Gátat építene a bányakapitány

Kizárja az irányított robbantás lehetőségét Kereki Ferenc, pécsi bányakapitány is: az üreges kőzetrendszer miatt a detonáció kárt okozhat a település házaiban, pincéiben, továbbá a területhez közeli omlásveszélyes partfalak is aktivizálódhatnak. Hosszú távú megoldást az sem nyújt, ha lebontják a partfalat, hiszen idővel a Duna a mesterségesen kialakított partfal lábát kezdi rongálni – minden kezdődik elölről. A most leszakadó tömeget meg kellene menteni úgy, hogy támasza legyen az ép résznek, ahogy tették azt a „régiek” is – nyilatkozta lapunknak a bányakapitány. Korábban az elváló részeket a helyiek elegyengették, és kisebb bontásokkal igyekeztek rézsűzni a partfal lábvonalát.

A vagyonbiztonság szempontjából a dunaszekcsői partfal omladozó részét most is le kellene bontani, de már késő, nem lehet gépekkel megközelíteni. Az ideális megoldás Kereki szerint az lenne, hogyha a Duna vonalára kőgátat építenének, így akadályozva meg, hogy a folyó tovább mossa a partfal lábát. A leomló részekből célszerű lenne egy tartós rézsűlábat kialakítani. Mindez önkormányzati feladat lenne, ami a mintegy 150 millió forintos költségeket figyelembe véve lehetetlen vállalkozás – véli Kereki Ferenc.

Forrás: FigyelőNet