Januárban újra kitörhet a Holmes-üstökös

Az üstökös 1892. november 5-i felfedezését éppen az akkori rendkívül nagy kitörése tette lehetővé. Utána lassan halványodott, de aktivitása akkor még nem szűnt meg, mert a felfedezését követő 73. napon ismét kivételesen nagy kitörést produkált. 1893. január 16-át követően a látszó fényessége 0 és +1 magnitúdó körülire növekedett (azaz az egész égbolt legfényesebb csillagaival összemérhetővé vált), majd 1893. február végére fokozatosan 7-8 magnitúdóra halványodott. A szabad szemmel való láthatósága körülbelül január végéig, azaz kb. két hétig tartott. Összehasonlítva a Holmes 115 évvel ezelőtti viselkedését a 2007-es kitöréssel, elképzelhető, hogy a következő néhány hétben ismét felfényesedik az október vége óta szabad szemmel is látszó kométa.

Szembetűnő különbség volt azonban az 1892/93-as első és második kitörés jellege között. Az 1892-es és 2007-es első szuperkitörés alkalmával a kóma valódi mérete a Jupiter, illetve a Nap méretét is meghaladta, vagyis 1, 2 millió km-nél is nagyobb átmérőjűre hízva nagyon fényes maradt több hétig. 1892-ben ezt mutatták többek között E.E. Barnard Lick Obszervatóriumban, valamint H.C. Wilson Goodsell Obszervatóriumban végzett megfigyelései. Sőt, F. Renz pulkovói mérései szerint 1892. november végére, december elejére már a 3, 3 millió kilométeres átmérőt is elérte a kóma külső burka.

Hasonló kómanövekedés történt az üstökös mostani, 2007. október 23/24-én kezdődött kitörésekor is. Az 1892-es és 2007-es megfigyelések egyaránt nagy mennyiségű porszemcse jelenlétét mutatták ki a kómában, melyben a gázanyag mennyisége eltörpült a porhoz képest.

Ezzel szemben az 1893. januári kitörése nem elsősorban a kóma méretnövekedésével együttjáró kitörési aktivitás volt, hanem az ún. centrális kondenzáció rendkívül nagy és hirtelen fényességnövekedése. (A centrális kondenzáció a kóma központi sűrűsödése, amelyen belül van a földi távcsövekkel nem látszó valódi mag.)

Érdemes megjegyezni, hogy a Holmes-üstökös 1892/93-as kitöréseikor a porkóma színképét többen is megfigyelték, többek között Konkoly Thege Miklós is Ógyalláról, valamint H.C. Vogel Potsdamból, akivel Konkoly sokat levelezett a spektroszkópok építésével, illetve a csillagászati és laboratóriumi színképelemzéssel kapcsolatban. Hasonlóan 2007-hez, a kóma akkor is főleg folytonos színképet mutatott, ami nagy mennyiségű porszemcse jelenlétére utalt és csak nagyon halvány, gázoktól eredő sávokat lehetett megfigyelni.

A 2007-es őszi szuperkitörése során a Holmes-üstökös magjának méretét a Hubble Űrtávcsővel sikerült meghatározni. Az eredmények szerint a kitöréssel járó nagy anyagveszteség ellenére a kométa magja egyben maradt, és még mindig elég nagy méretű ahhoz, hogy a jövőben is várhatóak legyenek aktív fázisok. Az 1892/93-as eseménysorozatra alapozva tehát elképzelhető, hogy 2008. január első napjaiban az 1893. januárihoz hasonló nagy fényességkitörést észlelhetünk. Lehetséges azonban, hogy az egymást követő kitörési ciklusokban (1892, 2007, …) a kitörések hevessége csökken, vagyis a most várható fényességmaximum kissé halványabb lesz az 1893. januárihoz képest – ezt ma még senki nem képes előrejelezni, hiszen az üstökösök viselkedését hírhedten nehéz pontosan előrelátni. Érdemes tehát akár a legkisebb kézi látcsövekkel is követni a Holmes-üstököst, mert egy újabb felfényesedés felfedezésével az egész csillagászvilág riasztható, s akár a Hubble Űrtávcső észlelését is kiválthatják amatőrcsillagászok észlelései. Tudományos szempontból az is nagyon jelentős, ha esetleg csak egy kisebb kitörés történne, vagy ha az nem januárban, hanem később, vagy akár egyáltalán soha nem következne be.

Érdekesség, bár ma már túlhaladott F. Whipple magyarázata a Holmes-üstökös kitöréseire, amely szerint a mag körül keringő kisebb kísérő, vagyis az üstökösmag „holdjának” közvetlen hatásai váltanák ki a porledobódást. A hipotetikus súroló ütközések erodálnák a főkomponenst is és a kísérőt is, és így a mag anyagának egy része kiszabadulna. Azonban miért csak a Nap körüli pálya adott szakaszán történne a kitörés (ütközés), és miért nem a kisérő pályájának minden magközeli áthaladásakor? Továbbá nemcsak 1892/93-ban, hanem 2007-ben is óriási kitörés volt. Miért nem volt közben ilyen? Ráadásul a különböző időpontoban készült HST megfigyelések sem mutatták ki a Holmes magjának kettősségét – jelenleg nem ismerünk egyetlen, üstökösmagokból álló kettős rendszert sem (kettős kisbolygót viszont sokat). A Holmes-üstökös rendkívüli viselkedésének oka ma még ismeretlen.

Az október végi kitörést követően a Holmes még ezekben a napokban is látványos: lassan tovább növekedik az amúgy is nagy kiterjedésű kómája, amin belül fényes sűrűsődés látszik a mag körül. Még mindig aktív, hiszen folyamatosan pótolja a táguló kóma anyagát, s elegendőan nagy sűrűségű az anyagkiáramlás, hogy fenntartsa az üstökös fényességét. Az alábbi fotó karácsony után készült, s jól szemlélteti a Holmes hatalmas égi medúzára emlékeztető alakját.

Forrás: hirek.csillagaszat.hu

Kapcsolódó cikkeink: