Miért izzik vörösen a Hope-gyémánt?

A Hope-gyémánt (amely nevét nem a reményről, hanem egyik tulajdonosáról kapta) a világ egyik leghíresebb és leghírhedtebb gyémántja. A legendák, de a hiteles beszámolók szerint is szinte mindig balszerencsét hozott tulajdonosaira majdnem 400 éves története során.

Olyan hírességek birtokolták, mint a Napkirály, XIV. Lajos, illetve szeretője, Montespan márkiné, akit a király, állítólagos hűtlensége miatt, kolostorba záratott; a francia forradalomban lefejezett Marie Antoinette; Thomas Henry Hope, angol bankár, a kő névadója (talán neki hozott egyedül szerencsét – nemesi rangot kapott a kőért), IV. György, angol király; II. Abdul Hamid, az utolsó török szultán, aki száműzetésben halt meg; a görög milliomos, Onasszisz első felesége, Athina, akinek házassága a gyémánt megvásárlása után hamarosan tönkrement.

Az eredetileg 112, jelenleg 45, 52 karátos (1 karát = 0, 2 gramm), mélykék színű gyémánt 1958 óta az amerikai Smithsonian Intézet drágakőgyűjteményének központi darabja. Az évszázadokon át annyi viszályt szító gyémánt a közelmúltig a tudósoknak is fejtörést okozott: nem tudtak rájönni, miért izzik mélyvörös színben több másodpercig azután, hogy ultraibolya fénnyel megvilágítják. Azt gondolták erről a jelenségről, hogy meglehetősen ritka.

A magyarázatot Sally Magañának, a Tengerészeti Kutatólaboratórium drágakőkutatójának sikerült megtalálnia. A Magaña vezette kutatócsoport megvizsgálta a Hope-gyémánt és 66 másik ritka természetes kék gyémánt foszforeszkálását. A vizsgált ékkövek közt szerepelt a világ második legnagyobb kék gyémántja, a Kék Szív is. A kutatók szerencséjére a gyémántok rövid ideig egy helyen voltak az Aurora Heart és az Aurora Butterfly gyémántgyűjteményből.

A legmodernebb digitális színképelemző készülékek használatával mérték a gyémántok által kibocsátott fény hullámhosszát és a parázslás eltűnésének idejét. Eredményeiket a Geology folyóirat januári számában tették közzé.

A kutatók fölfedezték, hogy egyedi módon bár, de valójában mindegyik kék gyémánt foszforeszkál vörös vagy kékeszöld fénnyel. Egyesek, mint a Hope-gyémánt jóval kevesebb zöldeskék fényt bocsátanak ki, ezért a vörös parázslás dominál. A foszforeszkálás oka elsődlegesen a bór elem jelenléte – de a vizuális hatás finomabb részleteinek kidolgozása még hátra van.

Tehát a Hope-gyémánt izzása egyáltalán nem ritkaság, jelentette ki Magaña egy nyilatkozatában. Ráadásul nem is a Hope-gyémánt „teljesít a legjobban” sem időtartamban, sem intenzitásban. Akadt olyan kék gyémánt is, amelyik 28 másodpercig foszforeszkált, a Hope-gyémánt 8, 2 másodpercével szemben.

A mérete miatt viszont a Hope-gyémántnál sokkal látványosabb a jelenség. „Mivel olyan nagy, úgy tűnik, mintha egy izzó parazsat tartanánk a kezünkben” – nyilatkozta a sajtónak Magaña.

Tudományos és egyéb szempontból azonban még fontosabb az, hogy a különböző egyedi gyémántok egyedi színkeveréket sugároznak ki, ami az elhalványulás egyedi sebességével kombinálva egyfajta ujjlenyomatként használható a kék gyémántoknál. Így például rögtön megválaszolható az a korábban szinte megoldhatatlannak tűnő kérdés, hogy bizonyos kisebb kövek mely nagyobb gyémántok földarabolásából származnak. Az egyetlen nagy kőből származóknak ugyanis egyformák a foszforeszkálással kapcsolatos jellemzőik.