A Merkúr közelébe ért a Messenger űrszonda

A Messenger nevű amerikai szondát 2004 augusztusában indították útjára, és kihasználva a Föld, a Vénusz valamint a Merkúr parittyahatását most elrepült a belső bolygó mellett. Ugyanezt a manővert idén októberben, majd 2009 szeptemberében megismétli. Az alig 600 kilogrammos szerkezet hosszú, 7, 9 milliárd kilométeres út után – a tervek szerint – 2011 márciusában bolygó körüli pályára áll.

A Messenger egy éven keresztül vizsgálódik majd: 12 óránként kerüli meg az apró bolygót, eközben különböző eszközökkel pásztázza a Merkúr felszínét. A munkát követően nyolc órán keresztül adatokat továbbít a Földre. A küldetés teljesítését követően a szonda a bolygó felszínébe csapódik.

A Messenger angol szó magyarul ugyan hírvivőt, küldöncöt jelent, ám a szonda neve valójában egy mozaikszó, amely utal a szonda küldetésének tudományos céljára: MErcury Surface, Space ENvironment, GEochemistry and Ranging, azaz a Merkúr felszínének, kozmikus környezetének és geokémiájának feltérképezése.

A Naphoz legközelebbi belső bolygónknál eddig csak egy, ugyancsak amerikai űrszonda, a Mariner-10 járt, amely 1974-ben és 1975-ben háromszor közelítette meg a Merkúrt, és készített felvételeket a Hold-szerű égitest kráterekkel szabdalt felszínéről. A Mariner azonban csak a Merkúr egyik féltekéjét térképezte fel. A Messenger viszont három év múlva teljes egészében feltérképezi a bolygó felszínét, és felvételei jóval nagyobb felbontásúak lesznek a Mariner fotóinál, amelyeken nagyjából egy kilométeres alakzatok voltak kivehetőek. A most a Merkúrhoz érkező szonda képein viszont várhatóan már néhány méteres részletek is a kutatók szeme elé tárulnak.

Van-e jég a kráterek mélyén?

Az űrszonda ezen túl egy részletes és összetett tudományos feladatot is végrehajt. Megpróbálja például kideríteni, hogy a bolygó sarkvidékein lévő kráterek mélyén van-e jég formájában víz. A kráterek ugyanis soha nem kapnak fényt, így a kráterek mélyén a hőmérséklet állandóan mínusz 200 Celsius fok körül van. Földi megfigyelések szerint elképzelhető, hogy a sarki kráterek mélyén vízjég, esetleg kéndioxid-jég található. Ezen túl a Messenger sok egyéb mellett igyekszik megállapítani majd a Merkúr talajának ásványtani és kémiai összetételét is.

A Mariner-10 felvétele 1974-75-ből

A Merkúr átlagos távolsága a Naptól 59, 7 millió kilométer (ez mintegy harmada a közepes Nap-Föld távolságnak). A Merkúrnak nincs légköre, 4878 kilométeres átmérőjével azóta, hogy 2006-ban a Nemzetközi Asztronautikai Unió megfosztotta a Plútót bolygó mivoltától, a Merkúr a Naprendszer legkisebb bolygója. Nyolcvankilenc földi nap alatt tesz meg egy fordulatot a Nap körül, ott tehát ennyi ideig tart egy év, míg saját tengelye körül 58, 65 földi nap alatt fordul meg, tehát ennyi ideig tart egy merkúri nap. Napközelsége miatt felszíni hőmérséklete a 450 Celsius-fokos hőmérsékletet is elérheti. Ennek megfelelően különleges, magas olvadáspontú anyagból készítették a szonda hővédő pajzsát, amely szobahőmérsékletet biztosít a Messenger rakterében elhelyezett műszereknek.

A korábbi űrszonda, a Mariner-10 mérte a bolygó gravitációs hatását is, és a kapott adatokból már pontosan meg lehetett határozni a bolygó tömegét. Mint kiderült, méretéhez képest a Merkúr igen nehéz bolygó, sokkal nagyobb arányban található benne vas, mint a Vénuszban, a Földben és a Marsban. Így a Naprendszer bolygói közül a kicsiny Merkúr sűrűsége a legnagyobb, a magja körülbelül a bolygó tömegének kétharmadát teszi ki. Hogy hogyan alakulhatott ki, biztosan nem tudjuk.

A jelenség magyarázatára három teória is született: az egyik elmélet szerint elképzelhető, hogy a bolygó keletkezését megelőzően a sűrűbb részecskék a Naphoz közelebb helyezkedtek el. Mások szerint az erőteljes napsugárzás hatására a bolygó felszínének egy része elpárolgott, egy újabb elmélet szerint pedig a külső rétegek óriási becsapódások következtében szakadhattak ki a bolygóról.

Ugyancsak a Mariner-10 mérései alapján tudjuk, hogy a Merkúrnak meglepően erős a mágneses mezeje, ami arra utal, hogy közepén mindmáig olvadt állapotban van a vas egy része, akárcsak a mi Földünk magjában. Egyelőre erre a tényre sincs általánosan elfogadott magyarázat.

A Mariner-10 felvétele 1974-75-ből

A Merkúrnak nincs holdja, de amit elmulasztott a természet, azt három év múlva pótolja az emberiség, mint azt a Vénusz esetében is tette, mivel miután a Messenger pályára áll, immár ennek a bolygónak is – bár csak átmenetileg – lesz egy égi kísérője.

Kapcsolódó cikkeink: