Jég alatti vulkánra bukkantak az Antarktikán

Egy geológiai értelemben fiatal vulkánra bukkantak brit kutatók az Antarktikán, egy jégnyelv alatt. A jeges kontinens nyugati oldalán, a Hudson-hegységben található vulkán legutóbbi kitörése mintegy kétezer évvel ezelőtt mehetett végbe.

Habár az Antarktika elsősorban a jég és a hó hazájaként ismert, több kialudt és aktív vulkán is található a térségben. A jég alól kiemelkedő aktív vulkánok közül a legismertebb a Ross-tengerben, a Ross-szigeten lévő Erebus-hegy, amely a megfigyelések szerint az 1970-es évek óta aktív.

Hugh Corr és David Vaughan, a Cambridge-ben lévő Brit Antarktika Felmérés (British Antarctic Survey) kutatói egy három évvel ezelőtti légi felvétel elemzése során a Hudson-hegységben fedezték fel az eddig ismert első jég alatti vulkánt, a Pine Island-gleccser közelében. A radarfelvételek adataiból arra következtettek, hogy a jég a felszín alatt vulkáni hamuréteget tartalmaz, amely egy viszonylag fiatal vulkánkitörésből származik – írja a szerzőpáros a Nature Geoscience című szaklapban közzétett cikkben.

„Már régóta sejtettük, hogy aktív jég alatti vulkanizmus van a térségben, és most végre tények is alátámasztják ezt” – nyilatkozta a hír hallatán a hírügynökségeknek Karsten Gohl, a bremerhaveni Alfred Wegener Sark- és Tengerkutató Intézet geofizikusa.

A két brit kutató szerint nagy mennyiségű vulkáni anyag került a felszínre a területen végbement vulkánkitörés során. i.e. 300 körül. Valószínűleg ez volt a legnagyobb vulkánkitörés az Antarktikán az elmúlt mintegy tízezer évben. A kitörés feltehetőleg átolvasztotta a jeget, és egy 12 kilométer magas hamu- és gázoszlopot hozott létre. A felhőből kiülepedő hamu hatalmas területet borított be.

A kutatók úgy becsülték meg a vulkánkitörés idejét, hogy összehasonlították a hamuréteg feletti jégvastagságot a feltételezett jégnövekedési ütemmel. Ezek természetesen még csak megközelítő adatok, de a kutatók remélik, hogy a közeljövőben közvetlen méréseket is végezhetnek, vagyis fúrásmintát vehetnek a jégből.

A vulkáni utóműködés alulról olvasztja a jégpáncélt

A szerzőpáros szerint a közelben más jégalatti kitörésre is sor kerülhetett, de azokra még nem találtak bizonyítékot, ugyanis a vulkáni hamu valószínűleg „hamar” eljutott a tengerbe a gyorsan olvadó jéggel. Egy 2010-re a térségbe tervezett expedíció során a kutatók vulkáni anyag után kutatva megvizsgálják majd az óceáni üledéket is.

Azt már korábban is megfigyelték, hogy ezen a területen a jég sokkal gyorsabb ütemben olvad, mint a kontinens bármely részén, a kutatók most remélik, hogy az új felfedezés magyarázatot ad a jég gyorsütemű visszahúzódására. A Pine Island-gleccser közel egy kilométert fogy évente, és több méterrel vékonyodik, ami rekord értékű a többi tengerbe jutó jégnyelvhez képest. A tudósok a gleccserek olvadását eddig elsősorban a melegedő tengervíznek tulajdonították, amely felgyorsítja a jégnyelvek borjadzását (a borjadzás során jégnyelv végéről kisebb jégtáblák szakadnak le a tengerbe).

A „közelmúltban” kitört jég alatti vulkán viszont arra utal, hogy a területen zajló vulkáni utóműködés (forró gáz vagy vízkitörés formájában) hatására a jég alulról is melegszik, ami jelentős szerepet játszhat a térség jégmezőinek gyors olvadásában. Ennek a kutatásnak az eredménye megváltoztatja a jövőbeni jégvisszahúzódással kapcsolatos előrejelzéseket. Ugyanis ezeknél már azt is figyelembe kell majd venni, hogy milyen a hőmérséklet a jégmező alatt.

Kapcsolódó cikkeink: