Elárasztják a Grand Canyont

1956-ban hatalmas építkezésbe fogtak a Glen Canyon arizonai részén: a Colorado River Storage Project keretében egy olyan duzzasztógátat kezdtek el építeni, amely egyrészt megoldja a környék lakóinak vízellátási problémáját, másrészt – de nem mellékesen – áramot termel. Az építkezést ugyan csak 1966-ban fejezték be végleg, ám 1963 már üzembe állították a zsilipeket, létrehozván ezzel a Colorado folyó egyik legnagyobb mesterséges tavát, a Lake Powell-t. Csakhogy a duzzasztógát környezeti hatása, ahogy az általában lenni szokott, nem merült ki ennyiben.

Szabályozott Colorado

1963 óta ugyanis megszűntek a folyóáradások a Grand Canyonban, amelyek természetes módon alakították és egyben termékennyé tették a folyópartot, és amelyek bizonyos halfajok természetes bioritmusához is hozzátartoztak.

Az áradások elmaradása miatt megtelepedtek egyes, nem őshonos növényfajták, amelyek nagyban befolyásolták a természetes élővilág alakulását. Mindezek ellenére több mint harminc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az Egyesült Államok kormánya komolyabban foglalkozzon a problémával: 1995-re készült el az a környezeti hatástanulmány, amely azt vizsgálta, a Glen Canyon gát milyen hatással volt a Grand Canyon élővilágára.

A környezetvédők tiltakozása ellenére a kormányzat egy átmeneti megoldás híve lett: 1996-ban mesterségesen elárasztották a Grand Canyont, hogy megfigyeljék, a hirtelen áradás milyen hatással van a folyómederre. A mesterséges elárasztásról szóló akkori jelentésnek egyértelműen pozitív kicsengése volt, így a környezetvédőkkel szemben az állami tisztviselők java része megoldottnak látta a problémát: időszakosan, a folyó természetes áradását imitálva elárasztják majd a Colorado folyómedrét, amely elegendő lesz a jövőben a természetes élővilág regenerációjához.

És a mesterséges áradás

Március elején is egy hasonló mesterséges árasztásra készülnek az illetékes amerikai hatóságok, csakhogy a 2004-es áradás adatait feldolgozva immár néhány hivatalnok sem biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás a Grand Canyon számára. Az USA Today című amerikai napilap jelentése szerint Martha Hahn, a Grand Canyon Nemzeti Park igazgatója is kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy hosszútávon alkalmazható ez a módszer. Az élővilág megmentéséhez ugyanis vajmi kevés, ha időszakosan elárasztják a folyót. „Nem hivatkozhatunk arra, hogy újabb és újabb adatok kellenek ahhoz, hogy eldöntsük, mit is kell csinálni. Dönteni kell, mivel már így is igen sok minden odaveszett” – nyilatkozta Hahn az USA Today-nek.

És valóban: a környezetvédők adatai szerint négy vagy öt halfaj teljesen kipusztult a Colorado folyóból, de további kettő is igen komoly veszélyben van. A gát ezen túlmenően visszatartja azt a létfontosságú üledékréteget is, amely olyan gazdaggát tette egykoron a Grand Canyon flóráját és faunáját. Nicolai Lash, a Grand Canyon Trust környezetvédő szervezet vezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy az egyszeri elárasztások csak szemfényvesztések lehetnek. „Úgy tesznek, mintha valami hasznosat tennének, ám ez csak látszat. Valójában a folyómeder hosszú távú kezeléséről szó sincsen” – mondta Lash az amerikai napilapnak.

Más kutatók viszont azt állítja, hogy a mostani mesterséges elárasztásra a további adatok kedvéért van szükség. „A célunk az, hogy megtudjuk: az árasztások valóban alkalmasak-e arra, hogy a megkeményedett homokpartokat újraformálja, és hogy bizonyos halaknak megfelelő környezetet teremtsen” – idéz egy szakértőt az AP hírügynökség.