Mégsem látható a Nagy Fal a Holdról

Először 1932-ben tettek róla említést – igaz egy kevéssé tudományos fórumon. Egy amerikai képregény (Ripley’s Believe It or Not!) kis szövegbuborékában szerepelt ugyanis először az az állítás, hogy a kínai Nagy Fal az egyetlen emberi kéz alkotta teremtmény, amely emberi szemmel is látható a Holdról. A hiedelem aztán hatalmas karriert futott be: nemcsak maguk a kínaiak hitték, – olyannyira, hogy az általános iskolai tankönyvekbe is beépítették –, hanem világszerte is elterjedt a megkapó és egyben mégis hihetőnek tűnő történet. A legmeglepőbb azonban az, hogy az űrkorszak beköszöntét követően továbbra is tartja magát ez a mítosz.

A tajkonauta cáfolja

Pedig az ellentettjét már igen sokan állították, sőt bizonyították is. 1969-ben például megkérdezték Neil Armstrongot, hogy látta-e a kínai Nagy Falat a Holdról, ám a NASA Johnson Űrközpontjának archívuma szerint az amerikai asztronauta egyértelműen kijelentette: látott kontinenseket, hatalmas tavakat és folyókat, ám semmi olyasmit, amit ember épített volna.

Kutatók aztán többször hangsúlyozták, hogy a Holdról szabad szemmel valóban nem lehet látni semmi olyat, amit ember épített volna, ám a kínaiaknak, ahhoz, hogy elhiggyék, saját szemükkel kellett meggyőződniük arról, hogy nagyságuk egyik szimbóluma a világűrből szemlélvén beleveszik a környezetébe.

2003-ban, amikor az első kínai tajkonauta, Jang Li-vej visszatért a Földre, természetesen rögtön megkérdezték tőle, vajon látta-e azt, amit látnia kellett. A tajkonauta azonban csalódást okozott emberek milliárdjainak. Úgy nyilatkozott, hogy nagyon szép dolgokat látott odafentről, csodálatos látvány tárult elé, ám a kínai Nagy Falat nem látta. A kínai oktatási minisztérium szinte azonnal reagált a tajkonauta nyilatkozatára: előírta, hogy az általános iskolai tankönyvekből távolítsák el a tételt, miszerint a kínai Nagy Fal látható a Holdról.

Igaz, hogy a Kínai Tudományos Akadémia illetékes részlegének vezetői azért hitetlenkedtek egy sort: Wei Cseng-jie alig két évvel ezelőtt egy kínai televíziós műsorban vonta kétségbe az első tajkonauta képességeit, amikor azt állította, hogy további kísérletek elvégzésére, illetve a tajkonauták jobb kiképzésére lenne szükség, mivel az nem lehet, hogy a kínai Nagy Fal láthatatlan az űrből. „Néhány tajkonauta azt állítja, hogy nem látta a falat, ám ez nem jelenti azt, hogy az nincs ott, és ne lenne látható. Az űrsiklók nagyon gyorsan haladnak” – tette hozzá a professzor a Scientific American tudományos havilap beszámolója szerint.

A kontraszt a kulcskérdés

A NASA a vitában inkább a kínai tajkonautának adna igazat – persze csak akkor, ha a kínaiak kikérnék az amerikai űrhivatal illetékeseinek véleményét. A NASA vélekedése szerint a Földtől közel 370 ezer kilométeres távolságra található Holdról ténylegesen nem látni semmiféle emberi építményt. Ahogy arra a Scientific American című szaklapnak nyilatkozó NASA szakértő felhívta a figyelmet, a kérdés nyitja a kontrasztban rejlik. „A fő gondot az okozza, hogy az emberi szem igazából a kontrasztokra érzékeny, márpedig a fal színe nem üt el a környezetétől.” Ezt az állítást csak megerősíteni tudta Ronald Beck, az amerikai U.S. Geological Survey (Geológiai Kutatóintézet) illetékes részlegvezetője.

A két műholdat üzemeltető intézet kutatója is úgy nyilatkozott, hogy a Földtől alig 700 kilométerre keringő műholdakról készített fotókon szabad szemmel csak abban az esetben lehet látni a kínai Nagy Falat, ha a környezetét hó fedi, a falról pedig letakarították a havat. Márpedig a két műhold alig pár száz kilométerre kering a Föld körül, és nem 370 ezer kilométerre, ahogy azt a Hold teszi.

Akkor mi is látszik az űrből?

Igaz ugyanakkor, hogy ahogy minden mítosznak van némi valóságalapja, úgy a Holdról láthatónak vélt Nagy Fal körüli mítosz sem teljesen légből kapott. Asztronauták „hada” állítja ugyanis, hogy az űrsiklóból valóban látták a Nagy Falat, igaz, csak alig pár száz kilométerre eltávolodva a Földtől, ráadásul úgy, hogy sok egyéb emberi létesítményt is igen jól kivehettek: repülőtereket, sivatagi utakat, öntözőcsatornákat, sőt még nagyvárosokat is jól látni a Földtől 400 kilométerre, ahogy azt a Nemzetközi Űrállomás asztronautái is megerősítik. Magyarán szólva az állítás igaz: az űrből látható a Nagy Fal – de csak akkor, ha pár száz kilométerre van a szemlélő a Földtől, illetve megfelelőek az időjárási körülmények és a napszak (a lemenő nap miatt árnyékot vető fal kontrasztjai például élesebbek, segítik az emberi szemet).

Ráadásul ebben az esetben nem csak a Nagy Fal látható, hanem sok minden más is. És hogy a kínai büszkeségre még egy ütést mérjenek, a NASA illetékesei megjegyezték: az indusztrializálódó ázsiai nagyhatalom saját mítoszának vethet véget azzal, hogy elképesztő mennyiségű káros gázt bocsát ki a levegőbe, amelyek fátyolként takarják el az űrből láthatónak vélt Nagy Falat. „A káros anyagokból álló lepel miatt Kínából bizonyos esetekben szinte semmit nem látni”.