Hogyan keressünk meteorkrátert?

Azt gondolnánk, hogy a műholdképek és légi fotók korában meteorkrátert találni nem nehéz feladat, elvégre csak nyitott szemmel kell figyelni a felvételeket. Valójában a helyzet nem ilyen egyszerű, ugyanis nem mind meteorkráter, ami kerek. Viszont kétségtelen, hogy egy-egy ilyen felszíni geomorfológiai jelenség felismerésére a fenti módszerekkel nagyobb esély van (még ha azokat időközben a víz, szél vagy jég erősen le is pusztította).

Jelenleg a Földön 174 bizonyított meteorkráter található. A kanadai New Brunswik Egyetem által működtetett meteorkráter-adatbázisban (Earth Impact Database) nem csak a kráterek számát, de azok részletes adatait, leírásukat is megtaláljuk.

A világtérképet böngészve szembe tűnik, hogy a kráterek Észak-Amerika északi részén, Skandináviában, Ausztrália középső és nyugati területén fordulnak elő a legsűrűbben, ahol az idős, ellenálló kőzetek (többnyire gránit) vannak a felszínen. A Kárpát-medencében viszont egyetlen krátert sem jelez a térkép. Mi lehet ennek az oka? Ezt a területet elkerülték volna az egykori meteorbecsapódások?

Több száz méter mélyen

„Hazánk és a Kárpát-medence földtörténeti szempontból nagyon fiatal képződmény. A mélybe süllyedt idős kőzeteket, amelyek a több millió éves meteorkrátereket rejthetik vastag, fiatal üledék borítja. Ezért nem csoda, hogy ebben a térségben a felszínen nem találkozunk ilyen képződménnyel” – ad magyarázatot a kérdésre Bodoky Tamás, az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet kutatója. Viszont jelenleg több felszín alatti formáról is úgy vélik a kutatók, hogy nagy valószínűséggel meteorkráter lehet. Ezek után joggal merül fel a kérdés, hogyan lehet rábukkanni ezekre a gyakran több száz méter mélyen lévő formákra, és hogyan lehet bebizonyítani „égi” eredetüket?

„A felszín alatti meteorkráterek kutatása tulajdonképpen ugyanazokkal a geofizikai módszerekkel történik, mint az ásványkutatás. A különböző ásványi nyersanyagok kutatásánál jellegzetes kőzettani formákat, alakzatokat keresünk, ugyanígy a meteorkráter esetében is a jól ismert kráterformát, szerkezetet keressük. Ugyanis annak ellenére, hogy egy több millió évvel ezelőtt keletkezett kráter a mélybe süllyedt, és üledékkel betemetődött, a kráterforma és a becsapódáskor kialakuló jellegzetes töredezett kőzetszerkezet megőrződik. Ezeket különböző geofizikai mérésekkel ki lehet mutatni” – mondta a National Geographic Online-nak Bodoky Tamás. Tulajdonképpen a meteorkráter-kutatás az ásványkutatás egyfajta „melléktermékének” is nevezhető, hiszen az ásványkutatási céllal végzett mérések adatainak elemzése során bukkanhatnak rá a kutatók krátergyanús formákra.

A kráterképződés folyamata (Forrás: Geopark Ries)

Megfelelő nagyságú és sebességű meteor becsapódása esetén a nyomás és lökéshullám hatására a kráter közvetlen környezetében a kőzet összetöredezik, szétrepedezik. A kráterből kirobbantott kőzetanyag pedig laza törmelékként visszahull a mélyedés aljára. Ezt a laza törmelékréteget gyarapítja még az egyensúlyát vesztő meredek kráterfal beomlása, lecsúszása is. Így a kráterben és annak közvetlen környezetében a távolabbi területhez képest lazább szerkezetű, porózusabb anyag alakul ki, ami nagy segítséget jelent a későbbi kutatáskor. Ez a porózus anyag ugyanis több szempontból is másképp viselkedik, mint a tömörebb, keményebb kőzetből álló környezete. A kisebb kőzetsűrűség miatt a kráter területén csökkent gravitáció jelentkezik. A mikrorepedésekbe beszivárgó víz megváltoztatja a kőzet vezetőképességét. A lazább kőzetben csökken a rengéshullámok (szeizmikus hullámok) terjedési sebessége. Mindezeket megfelelő geofizikai műszerekkel mérni lehet, így gyakorlatilag kirajzolódik a felszín alatti morfológia, annak ellenére, hogy akár több száz méter vastag üledéktakaró borítja, vagyis szabad szemmel nem látható.

Három esélyes hely

Jelenleg három olyan helyszín van Magyarországon, ahol meteorkrátert gyanítanak a szakértők. A kutatás legelőrehaladottabb fázisban a magyarmecskei objektumnál van. Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet (ELGI) az 1950-es évek óta készít ún. tellurikus vezetőképesség térképeket az ország egész területéről. Ezek alapján már az 1970-es években ismert volt, hogy Pécstől délnyugatra, Magyarmecskénél a kőzetek vezetőképessége jelentősen megváltozik a környezethez képest. Erre az igen érdekes, kör alakú anomáliára már korábban is születtek különböző elméletek, de a leginkább alátámasztottnak az a legújabb feltételezés tűnik, hogy meteorbecsapódás során jött létre ez az alakzat (a harmadik képen látható fekete folt Pécstől délre).

„A környezethez képest hirtelen megugró vezetőképesség azzal magyarázható, hogy mivel a kráter karbon kori szenet is tartalmazó üledékben van, a becsapódás okozta nagy hő és nyomás hatására a szén grafittá alakult. Ez nagyságrendekkel jobb vezető, mint a szén. A meteorkráter-elméletet az is alátámasztja, hogy megvizsgáltuk a területről rendelkezésre álló egyéb mérési adatokat is. A gravitációs és a szeizmikus mérések is kimutatták ezt a különös formát, illetve a megváltozott kőzetfizikai tulajdonságokat. Ezek alapján úgy tűnik, hogy egy 6-8 kilométer átmérőjű komplex, gyűrűs kráterrel (a kráter közepe kiemelkedik) van dolgunk” – tette hozzá Kis Márta, az ELGI kutatója.

Magyarmecskei feltételezett meteorkráter (Forrás: ELGI)

A mérések azt mutatják, hogy a kráter nyugati része mélyebben fekszik, mint a keleti pereme. A kutatók feltételezik, hogy a meteor ferde terepen csapódott be, vagy a becsapódás után megdőlt a terep. Ennek következtében a nyugati, vagyis mélyebben fekvő részét elöntötte a tenger, a kiemelkedő keleti peremet pedig az erózió lepusztította. Idővel az egész kráter víz alá került, és betemetődött. „A kráter ma a felszín alatt mintegy 500 méter mélyen található. Érdekes, hogy a mélyben lévő alakzat kihat a felszínre is, ugyanis a területen megfigyelhető, hogy a patakok, kis vízfolyások futása tulajdonképpen körberajzolja a krátert” – tette hozzá Kakas Kristóf, az ELGI kutatója.

A jelenleg rendelkezésre álló geofizikai adatok alapján minden valószínűség szerint meteorkráter van Magyarmecskénél. Viszont a nemzetközi megegyezések alapján csak akkor beszélhetünk bizonyított meteorkráterről, ha ásványtani vizsgálatokkal is sikerül ezt alátámasztani. Bizonyítottság alapján négy fokozatba sorolhatók a meteorkráterek, pontosabban a meteorkráter-gyanús objektumok: bizonyított; valószínű; lehetséges; bizonyítottan nem, vagyis cáfolt meteorkráter. Jelenleg a magyarmecskei képződmény a 2. vagyis a valószínű kategóriában van. Akkor válik bizonyítottá, ha a fúrásmintákból sikerül kimutatni a becsapódás okozta nagy nyomás hatására átalakult (metamorfizálódott) kőzeteket, ásványokat. Ilyen bizonyíték lehet többek között a kvarc két módosulata: a coesit és stisovit.

Egyik sem képződik természetes körülmények között csak rendkívül nagy nyomáson. Eddig laboratóriumon kívül csak atomrobbantások helyszínén valamint meteorkrátereknél mutatták ki. A másik ilyen ásványtani bizonyíték a gyémánt. A becsapódás okozta nagy nyomás és hő hatására a szén ritkán, de átalakulhat gyémánttá, ám ezek csak mikroszkopikus méretűek. A gyémánt „normális körülmények között” több tíz kilométeres mélységben, nagy nyomáson és magas hőmérsékleten keletkezik. Jelenleg Magyarmecskénél a geológia vizsgálatok még váratnak magukra.

Hasonló a helyzet a Bakony északnyugati lábánál lévő szintén csak feltételezett, ámde jóval nagyobb meteorkráterrel. Itt eddig csak gravitációs mérési adatokat vizsgáltak, és ezek arra engednek következtetni, hogy a Pápa és a Somló-hegy között, mintegy 25-30 kilométer átmérőjű kráterszerkezet található.

Turisztikai látványosság lehetne

Míg az előbbi két alakzat mélyen a felszín alatt, szem elől elrejtve található, a harmadik meteorkráter-gyanús képződmény már a felszínhez közel van, olyannyira, hogy légi fényképen fedezték fel, de a Google Earth-ön is bárki megtalálhatja. A Veszprém közelében, Meggyespusztán lévő világos kör alakú mélyedés jól láthatóan elkülönül a környezetétől. Ez a képződmény a három közül a legkisebb: mindössze 800 méter átmérőjű. Az eddig itt végzett – de a biztos eredményekhez még nem elegendő számú – földmágneses, gravitációs és geoelektromos mérések nem zárják ki azt a lehetőséget, hogy meteorkráterről van szó. Meggyespusztánál a jövőben még további geofizikai és ásványtani vizsgálatra van szükség.

Meggyespusztai feltételezett meteorkráter (Forrás: Google Earth)

A meteorkráterekkel kapcsolatos kutatások célja, hogy feltárják a földtörténetnek ezeket a különleges mozzanatait, hiszen nem csekély jelentőségű eseményekről van szó: a meteorbecsapódások igen komoly változásokat idéztek elő szűkebb és tágabb környezetükben. Habár hazánkban nem találnak és (remélhetőleg) nem is fognak találni olyan látványos felszíni krátereket, amilyeneket többek között Észak-Amerikából ismerünk, a Veszprém mellettihez hasonló kisebb felszínközeli kráterek alkalmasak lehetnek a nagyközönség számára történő bemutatásra.

„A hozzánk legközelebbi két ismert meteorkráter Németországban van: Steinheimnél és Nördlingennél. Bár mindkét kráter erősen lepusztult, a szerencsére nem mindennapi jelenség mégis rengeteg látogatót vonz: bemutatásukra komoly turisztikai ágazat épült. A meggyespusztai kráter illetve a meteorbecsapódás, mint általános természeti jelenség bemutatása nagyon jól illeszkedhetne a Balatonfelvidéki Nemzeti Park földtani értékeket bemutató, 2006-ban indult Bakony-BalatonGeopark programjához” – magyarázza a kutatás gyakorlati hasznát Kakas Kristóf.

További információ a meteorkráterekről a Magyar Geofizikusok Egyesülete honlapján >>